A napok ahogy telnek / és semmitmond a csend, / újra ébredeznék, / de bennem árny dereng.
bordáim közé suttogott szavaid / szabadulni próbálnak / esténként felmetszem a bőrt bal mellem alatt / és kiszabadítom őket
Úgy szólalj meg, mint a költő, aki feketemunkás / úgy szólalj meg, mint a feketemunkás, aki költő...
„Túlságosan sokat harcolsz. Ne harcolj / annyit”, mondod. „Írj inkább.” Tiltakoznék, / felpillantva egy polémia kellős / közepén, italosüvegek fölött.
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
mindenki úgy néz rám, / mint aki már nincs is teljesen itt
Az emléknap hivatalos programját követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét, ahol a jelenlévők további személyes történetekkel és anekdotákkal idézték meg Láng Gusztáv alakját, méltó módon tiszteleg
.svg)
