Katerina Devdera versei

Rácmolnár Sándor: Esőistenek

Indiánok

Індіанці

Indiánosdit játszottunk

én voltam rózsaszín hajnal

ő pedig sólyomtoll

a meggyfa alatt volt

wigwamunk és a hinta

azt mondta örökké

az én hajnalom maradsz

ötévesek voltunk

és még nem jártunk iskolába

nem vittem haza napocskákat

neki pedig nem volt tele

a hátizsákja kartonfelhőkkel

emlékszem később

nagyon sokat lógott

és mikor megjelent az órán

a tanár megkérdezte melyikünk

hajlandó hinni neki

ha azt mondja ez volt

az utolsó alkalom

csend

csak én

emeltem fel a kezem

éveim száma már majdnem ötször öt

negyed század ő pedig

már sosem éri el az ötször ötöt

és már rég nem is sólyomtoll

legyen neki könnyű a föld

nem tudom miért akasztotta fel magát

de amikor rá gondolok

eszembe jut a meggyfa alatti wigwam

és a szélben ringatózó

hinta

A menyét

Ласиця

Túl késő már

a fehér szőrű menyét szobámból kiugrott

átrepült lelkem fölött

úgy hiszem már a hómezőn szalad

apró nyomokat hagy hátra

hallgatja ahogy

szállnak odafent a fagyos

galagonyát hevítő hótündérek

aztán felszegi fejét

és figyeli

a végtelenbe nyúló síkság

égi mását

talán magamra öltöm apám kabátját

utolérhetem?

dehogy

hiszen túl

messze van

MARCSÁK GERGELY fordításai

Katerina Devdera 1990-ben született a Vinnyicai területen, Kijevben él. A Vinnyicai Mihajlo Kocjubinszkij Állami Pedagógiai Egyetem befejezése után megvédte Oleh Liseha irodalmi munkásságáról szóló doktori disszertációját. Verseskötetei: Együttlét (2011), Betűk és őselemek (2015).

‍