.svg)
térközök
meztelen harangozás a délután. a válladról leomló csendben egyetlen parknyi sóhaj vagyok. rostokló vonat a pad ahol ülsz, észrevétlen száguldasz belőlem egy ismeretlen állomás felé. követhetetlen robogsz, nyikorgó váltók hoznak-visznek-cserélnek, sínjeidről kisiklik a várakozás. lakatlan arcomon megváltozott minden menetrend. érinthetetlen tested-anyagod túl van a hétköznapi csodákon. csak a pad marad, na meg a harangozás. a partra tapadt esti mosolyokat elmossa a víz, letörlöm a homlokomra csapódott vízcseppeket, felhők kúsznak egészen a szemem sarkáig, közöttük úszok egy ismeretlen szív vízszintre vasalt középpontja felé.
történetek
Csigaház várakozás. Bogárkeringő lámpa fény. Maghasadás türelem. Fekete sálat fúj az éjszaka. Barlang homály. Csendharangozás. Levéltánc törékenység. Deszkafegyelem. Vonatfütty hunyorgás. Fekete sálat fúj az éjszaka. Éles kés érkezés. Metsző figyelem. Dermedt találkozás. Lágymeleg ölelés. Úszó bójaszemek. Fekete sálat fúj az éjszaka. Hánykolódó búcsú csónak. Leesett Hold-nyakék. Fűtenger keresés. Lámpabúra homály. Fekete sálat fúj az éjszaka. Kopott cipőtalp évek. Sima kavics ima. Almafa alatt nagymamakacagás. Világítótorony kereszt. Vas szeg mennybemenetel. Fekete sálat fúj az éjszaka. Hintalendület ívek. Fecskeröpte kondenzcsík. Feketelyuk tekintet. Kocsmagravitáció. Végtelen apavárakozás. Fekete sálat fúj az éjszaka. Sportszelet boldogság. Törött virágszál csalódás. Savanyú sörszag szeretet. Fal felé fordulás félálom. Tettetett hasfájás védelem. Görcsroham xanax menekülés. Fekete sálat fúj az éjszaka. Csemperoppanás arc. Ázott bundáskenyér lehelet. Napsárga ébredés. Bányakút szemüreg. Bontott téglafal kötelék. Szakadt köldökzsinór idegek. Gyerektéboly sötétedés. Fekete sálat fúj az éjszaka. Kimeredt nyak fordulás. Vagonsúly a szíveken. Szürke halott kutya tél szaga. Fekete sálat fúj az éjszaka.
visszafordulás
leszáll a köd, csak lassan nyeli el az útszéli fákat. bőröm alá bekúszik az árnyék, nehéz a vérem, akár a higany. fémes íz számban egy esti mese. anya hajába kap a szél, én a sál vagyok, ha vihar lenne, lehet megfojtanám, de inkább ebbe halna bele, minthogy levenné. az utolsó előtti varjú felszáll a szántás közepéről, az utolsónak belőlem kellene felröppennie. nagy, fényes csőr az égen a repülés, a Hold lopott, földre esett dió, megroppan talpam alatt, mint egy véletlen eltaposott csigaház. miután engem is elnyelt a homály, eltapogatózok egy kilométerkőig, szuvas fog egy odvas szájüregben, de innen már belátható az a kereszteződés, ahol senki nem vár. amikor legutóbb találkoztunk, úgy reszkettem előtted, akár egy felvillanó feszület a remegő szembogárban.
