.svg)
hiteget
bordáim közé suttogott szavaid
szabadulni próbálnak
esténként felmetszem a bőrt bal mellem alatt
és kiszabadítom őket
azt mondtad az eső Isten bűnbocsánata
egy zápor mindent lemos rólunk
ahogy esni kezdett kiszaladtam
elterültem a járdán
hallgattam a földhöz csapódó esőcseppek sikolyát
a beton a vizek pokla
ledobom magamról az átázott rétegeket
imádkozni kezdek
Ő is
reményt hazudik a bordáim közé
hogy elhiggyem
nem elveszni küldött le ide
még egy kakaót
előttem zárul be a játszóház ajtaja, lassítok lépteimen.
nem szabad elsietni, de már késő.
uram, kérlek, fogd meg a kezem, maradjunk kicsit így.
emlékszel, amikor kértelek, bocsásd
meg, hogy elloptam a babacipőt az oviból?
és amikor eltörtem a higanyos lázmérőt?
vagy amikor kakamiciket kentem az ágy mögé?
uram, köszönöm, hogy megtartottad titkaim.
anya, kérlek, hadd játszak, csak még egy fél órát.
idén vegyünk le néhány gyertyát a tortáról.
este olvass mesét és maradj velem, amíg elalszom.
töltsünk kakaót a halas cumisüvegbe,
ígérem, megvárom, amíg kihűl.
még nem lehet túl késő,
még égnek a gyertyák, kívánhatok, még nem vagyok túl nagy.
kíváncsi vagy, anya, idén mit kívánok?
szorít a mellkasom,
a hangosan kimondott kívánságok nem válnak valóra.
uram, emlékszel, amikor mindenért más volt a hibás?
anya, miért nem neveltél lassabban?
Csorvási Noémi 18 éves, Marosszentgyörgyön él és a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban tanul. Szövegei többek közt jelentek meg már a Műút portálon, a Nincs Online folyóiratnál, a BárkaOnline-on és Látó folyóiratban. A Helikon Amit nem lát a webkamera címmel meghirdetett pályázatának különdíjasa.
