.svg)
Tíz év után látom újra. Az idő közöttünk foltokkal tarkított, elhanyagolt ablaküveg.
Azt nem akarta semmiképp, de egyébként bármit csinálhattunk. Elalélt köztünk, könnyed volt, mint az esti szél, sóhajtott, mint egy nyári táj eső után.
Uram, mondja az öreg pincér miközben vállamra teszi csontsovány kezét, én bohumil hrabalt is kiszolgáltam.
talpuk alatt lábszárig húzott földek. havonta cserélték a gatyamadzagot, kicsiny földjük pedig kitermelt magából minden holttestet. csak egyvalami volt kínosabb kettejüknél, amikor egymás mellett ülve
napjai végén előveszi vázlatait: az üres lakást, a tér hiányát, amit lehet; előkészíti másnapját, emberek arcát, kiket még nem látott, de hasonlítanak ismerőseihez.
Egy négyezer éve kiégett ősi gesztusból A hamu susogása a tűz hunyt emléke a mésztetoválások felett
