No items found.

Versek

XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 11. (745.) SZÁM – JÚNIUS 10.

Hermann Nitsch: Die Eroberung von Jerusalem, 1971, 2008



a nappalnyi idő



reggeltől a nap többféle sávot húz a takarón,

pontokat nézek perceken keresztül.

szűk csendjei a fáradtságnak.

reggeltől fekszem vagy ülök,

innen nézem végig minden percét a várakozásnak,

és figyelek minden egyes gondolatra,

hogy mikor fogy a türelem,

mikor szűnik meg a tér,

mikor zuhanok át.


a nappalnyi idő eltelik egy bámészkodásban,

az erdőket hátulról világítja meg a nap,

és mintha valaki behúnyt szemmel azt mondaná,

hogy a benntartott levegőt kifújhatom,

most már nem baj, ha aludni akarok.




közel lakunk a tengerhez



minden éjszaka megébredek,

amikor a varjakat valami megzavarja

és szétrepülnek a nyírfáról.

többször többszázan összegyűlnek,

nézik egymást, hogy mindenki megérkezett-e.

csendben a legalsó elkezd számolni:

az utolsó ágig öt-hat szárnypár per ág.

amikor a varjakat valami megzavarja

és szétrepülnek a nyírfáról, olyan,

mintha valamit előbb megtudtak volna.

úgy repülnek bele a levegőbe,

mint kicsapó tengerhullám.

addig nem nyitom ki a szemem,

amíg a csend vissza nem áll

az utolsó ágig.


azt képzelem, hogy közel lakunk a tengerhez,

kiszedem a körmeim az alkarodból,

és helyreáll a légzés.

öt-hat szárnypár per ág.



rokonok vagyunk



egy széles autó hátsóülésén fekszem,

s bár széles, mégsem férek el,

s bár nem férek el, mégis kicsi vagyok.

rólad azt álmodom, hogy nagyjából negyven vagy

és egy amerikai autót vezetsz magabiztosan.

délután lehet, és tudom, hogy engem viszel valahova,

hogy neked amúgy nem lenne utad,

nem kéne vezetned,

itt sem kéne lenned.

tizenévesnek álmodom magam,

a csuklóim és a vádlim

vékonyabbak, mint valaha voltak.

rólad azt álmodom, hogy valószínüleg rokonok vagyunk.

a két ülés között a poros kéziféket nézem,

amikor megállunk egy pirosnál

és felnézek egy kisvárosi vasútállomás épületére,

amit telibe süt a nap

és biztosan tudom, hogy engem viszel valahova,

hogy neked amúgy nem lenne utad.



Győrfi Kata 1992-ben született Bukarestben. Ír drámát, rövidprózát, tárcát, színházkritikát. Verseit mindenféle folyóiratok és antológiák közlik. Jelenleg Udvarhelyen él és az első kötetén dolgozik.



Összes hónap szerzője
Legolvasottabb