Versek

Ioan Sbârciu: Toledo, 2017

Fantomfájás

már álmomban hallottam a vén szenvedés zaját fejben öltöztem rohantam vittem teát kekszet nyitottam az ablakot szerettem a falakat éreztem a levegő öreg szagát imádkozva láttam sírni a szétfoszlott textilbe húzott testet könyörögni a színtelen párnás szemeket mozogni csontok rakását rágta megkeményedett ínyével az ételt forgatta ízlelte elfásult nyelvével majd éhes nyögéssel köpte ki az ágy melletti vederbe amit az este odakészítettem pedig tudtam hogy már egy hete elment

Gehenna

szeme tükröt tartva egy üres valóságnak bámult magába foszló teste erőtlenül temette magát a paplan nyugalmába nem evett és nem is szart gyermekei nevét elfelejtve kiabált hogy éhes imába vesztek néma könnyei utolsó perceiben mint megrágott falatot köpdöste ízlelgetés után vízióit amiben isten büntető korbácsainak fájdalmas csapását lehetett hallani

Szimmetria

megint ugyanott megyek haza ahol mindig fekete utcákon kék fények mellett elérem a hullaházat a krisztus-szobor hozzám beszél könnyei marják a bőrömet mint a sav vérébe fulladok ahogy a szemeit nézem lassan érzem tenyeremben a lyukat rozsda eszi hátamon a keresztet fázom meztelenül a hóban

Én teknőben fürdök

a víz aligha lepi be testem egyharmadát fogom a szappant mosom és kaparom a koszt mi ragaszkodik bőrömhöz mint elkent szúnyog véres teteme a falhoz miután szétzúzom papucsom repedt talpával

rég kihűlt testem vakolatára szennyed mint rőköny rakódik le feketén tébolyogva egy teknőben anyám szeretete kezeimmel takar a kétely rongyos törölközőjébe mint elsőre most utoljára is

„Annak pedig, akinek hatalmában áll megerősíteni benneteket” ^*

Apám mindig azt kérdezte, hogy miért nem megyek soha velük, miért nem élem meg én is a józan részegséget, egy-egy keserédes tapsban, engedem magamhoz a felszabadulás ölelését, várva a halál fakó fényének szőkülését arcomon. Pedig lehetnék én is bárány az élet kiszáradt legelőjén, ehetnék füvet, gazt, igét, várhatnám vak csodálattal a mannát, vagy szolgálhatnék vacsorául hosszú úton megfáradt juhászomnak. Arca mindig szemrehányással ítélte válaszomat, hogy Júdásként eladtam a felajánlott, szakadt szemfedőt, s most az örök kétely rámragadt stigmája a templomom vasárnaponta.

^* Róm. 16:25

Kulcsár Edmond 1998-ban született Nagyváradon, jelenleg a Partiumi Keresztény Egyetem magyar–angol nyelv és irodalom szakos hallgatója.