reggeltől a nap többféle sávot húz a takarón, pontokat nézek perceken keresztül.
már álmomban hallottam a vén szenvedés zaját fejben öltöztem rohantam vittem teát kekszet nyitottam az ablakot szerettem a falakat éreztem a levegő öreg szagát
Dolgozatokat javítok természetes fényben, kora délután, a háttérben Chopin: Cisz-moll keringő.
nem volt este és nem volt reggel sem. az ég tisztán és csendesen összeszűkült felettük.
sokáig várt bennünk a sírás takaréklángon égtünk egy szárnyaszegett tavaszban
Talán úgy mondanám, hogy megkapó – bár annak is más felhangja van: