.svg)
szombat délelőtti életkép
csak ült egy kopott fotelben
s órákon át a körmét festegette
minden lehetséges színt kipróbált
végül a rikító rózsaszínt választotta
aztán rájött hogy nem illik a kosztümjéhez
és ledörzsölte körméről
a frissen megszáradt körömlakkot
ma nincs kedvem főzni
csinálj magadnak valamit
ha éhes vagy
én inkább tévéznék aludnék fürödnék
csak ne kelljen azokkal
a rohadt lábasokkal bíbelődnöm
kérlek hízelgett
főzz te valamit
hiszen olyan tehetséges vagy a gasztronómiában
nekem valami más áll jól a kezemben
nem az a megfekedett fakanál
kérlek
csak most az egyszer még
hálából kényeztetéssel
kikészítelek
telefon
már megint a telefon
a túl okos
csak ül a fotelben
s hosszasan azt érintgeti
simogatja
hogy majd kitör
a frász tőle
gondoltam összetöröm
ám gyorsan feladtam tervemet
úgyis tőlem kér majd másikat
akkor meg mi értelme
e meggondolatlan vandalizmusnak?
hétvégén délelőtt
ezt már megfigyeltem
(te jó ég kémlelem a feleségem)
előbb eljátszadozik rajta
majd elkezdi fényképezgetni önmagát
több szelfi is készül
gyorsan egymás után
hadd legyen miből majd válogatni
az egyiken kócosan
a másikon kifésülve kisminkelve
mutogatja önmagát
s azt hogy mivel is tölti idejét
s ilyenkor semmi de semmi
sem ronthatja el jókedvét
(…)
beleálmodtalak
a hóhullásba
de a te és az én között
már nincs különbség
most még
halkuló szavak
vagyunk
aztán már
csak hanghulladék
a némaság
keresztjén
egyre messzebb
ellendal J. A. félsorára
„visz a vonat”
elmenekít tőled
holnapra már
arra járok
hol esősek
a délutánok
messze messze
egyre messzebb
