Ionel Mihai munkája
jól lenne látni
de nem megy –
nézi
és
nem
látja
a különbségeket –
nem
nem
látja –
nézi előbb
a kezeket
azt a tiszta
pénzt sietve visszaszámláló
visszanyújtó
kezet
majd
egy
másikat
hadonászik
magyaráz vele egy férfi –
majd gyerek
vesz fel
odébb
a földről
egy papírfecnit
nézi, elázott
forgatja
látja azt
is – könnyű kéz
ragyog, vakít a fényben
csak a különbségeket
azokat
nem –
a műkörmös
ujjak
s a koszos
meggémberedett, kemény
gyermekkéz között
ahogy
a
visszajáróért nyúl
sietve átveszi
közelebb hajol –
nem lát semmi
különbséget
– s még
ott vannak
az arcok
a tekintetek
a homlokok
a templom
más
részei
nem látja
a különbségeket
nem
lát
boldog