Ionel Mihai munkája
uplift
ki itt belépsz
hagyj fel a lélegzettel
csengettyűk és ráolvasások
a mellkasban
köszönet
hála
eksztázis
gótikus katedrálisban
fények és orgonák mint régen
amikor az ember kicsi volt
és könnyen
bevehető
diszkófények
lumini disco
növekszik a feszültség
elhaladnak invazív fajok
fiatal testek
nem találják a helyüket
ez talán a játék
zenélő székek
de nincsenek székek
sem gyerekek
nemiszervek némileg
izgatott
fejek csillognak
önbeporzásban
f1
a félhomályos sörözőben
ahol legtöbben türelmetlenül remegnek
hogy az alkohol megtegye hatását
a képernyők pit-stoppokat
mutatnak minden szögből
újraélesztés szénhidrogénekkel
térdeplő aszisztensek a kerekek előtt
teljes odaadás az adrenalin isteneinek
az izzó felhők alatt
a sisak törött sugarai alatt
a pilóta remeg a motorforgásban
kifutni készül a pályáról
egy olyan világba ahol a dolgok
akkora intenzitással bírnak
hogy ez a remegés se több mint
színtiszta fiziológia
jingfan
százhúsz per óra
lineáris szegmensekben
napraforgómezők
alighogy ébredeznek
8 óra sötétség narkózisából
égősárga szinte mocskos
föld oszcilláló mozgásban
a sorok között
a hűtőtornyokig
négy zelóta és törékeny védőjük
alig túl a kamaszkoron
meggazdagítani készen lelküket
az új zenével
a már-már bizonyosság-érzés
hogy itt leszünk 20 és 30 év múlva is
és mennyit fognak még változni addig
a fonalak amik a világhoz kötnek –
sorakoznak rajtuk
az imazászlócskák
lelkeink
üdvéért és szabadulásáért
fehér zaj
zgomot alb
két nemzedék esik kétségbe
amikor bemutatom szociális érzékemet
vakító afterglow-t hagy maga után
a részvételre ösztönző erőm
egy fehér falas szoba
amiben ugatott párat egy fehér kutya
leltározom a veszteségeket
ketten megszégyenülten hallgatnak
egyik telefonozik
aztán én vigyorgok és nevetek egész este
ezek a görcsök a gyomorban
olyan visszafogottak
hangüzenetek
mesaje vocale
a. több zaj semmiért
általában
rólam beszélsz
valaki mással
velem beszélsz
valaki máson keresztül
lefoglalnak
a körülmények
mások által kezdeményezett
viták zárt terekben
üvegek a csomagtartóban
eltörnek a kanyarban
logikát hívok elő
csörgő játékokból
agitálok egy ideig
mellette
meddig blokkoljam a tűt még
meddig húzzam a scratchelést
az elsietett kéz
nem csinál jó zenét
gyorsítok a kanyarban
beadom az automatikus keresést
a rövidhullámokon
gyorsabban ugrálnak a posztok
mint hogy rájuk találnék
általában
magammal beszélek
valaki máson keresztül
b. és mi rossz és mi jó?
absztraktba zárom
a rosszat a jót
hogy kölcsönhassanak az alkalmazásban
mindenik magáért
zajong
nem a tartalomért
hanem az általános
jólétért
és hogy végül megbecsülve
léphessen át a nemlétbe
valaki beállítások szerint alakítja
a szemrehányások mértékét
ha ezt sajátkezűleg csinálod
nem lesz több lelkifurdalásod
felbontom a jót
intenzitásra és mennyiségre
ikonocskákra
száműzöm a rosszat
a primitív
alfanumerikus rendszerbe
hagyom az alkalmazást futni
* * *
egy inger hág másik ingert
füsttel teli szappanbuborékok
füsttől feszülő szappanbuborékok
hangszórók zajába ordított beszélgetések
a figyelemfelkeltés hülye trükkje
és egyéb összetevők
a sokezer műanyag- és frusztrációgyártónak
kihagyásokkal szépek
kihagyásokkal zsírosak
áthaladnak a startkapukon
útban hazafelé
alkoholos migráció
csökkentik szisztematikusan a taxik
zsigerből fake
fake din viscere
parti van és semmi kézzelfogható
semmi kitapintható a tükör előtt.
éjt váltunk napról napra át
keringünk
a zsigerből fake láng körül.
és soha nem vetnek szikrát
amikor egymáshoz érintődnek
manökenszeméremdombjaink.
és van ez az egész nyomás
rétegek rétegek
autizmussal rokon lelkesedés
szavak pontatlan lövöldözése
az inaktív törésvonalak felé
irányított magma.
kudarcok és hibák sora
saját mértékünk szerint.
maradj csendben
várd ki a végét és megkapod
a jutalomcsontot.
HORVÁTH BENJI fordításai