Ugyanis túl sok volt a kandidálók között a rendes ember, akik a rendes emberek szlogenjeit, jelszavait, lózungjait mondták, mondogatták. A bizalmi rátájuk magas volt.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
– A regényről beszéljen – mondta fáradtan a szultán, aki szabadidejében a jóféle vörösborhoz francia regényeket szeretett olvasgatni.
Írni és olvasni csak ketten tudunk, a Mérnök meg én. Én tőle tanultam, ő talán még járt iskolába
Lisznyai jó tíz évvel azelőtt, a protestánsok üldözésének ismételt megindulásakor, előrelátóan gröningeni, majd leideni egyetemi tanulmányokban keresett menedéket
Bagatell ügy. Mint valami régi magyar színész ripacskodna: B Á G Á T E L L!