.svg)
nem az előkertből, nem a konyhakertből, nem a Mikó-kertből, / nem a télikertből, nem a nyári kertből, / nem a borvörös őszi kertverejtékből, csak valahonnan betódul...
2021 október végén írtam le a Házsongárd live című kötetem búcsúversét, amiben a szöveg a „la revedere” köszönési formulát helyezi változó pragmatikai és retorikai környezetbe.
Kolozsváron 1954-ben jártam először Zsolt bátyám vendégeként, aki akkor az Utunk szerkesztője volt, s nyáron két hétre befogadott Kálvin utca 5. szám alatti albérletébe.
Biztos vagyok benne, sokan felkapták a fejüket Korpa Tamás Kolozsvárhoz kötődő verseinek hírére, még azelőtt, hogy a versek kötetben lettek volna olvashatóak.
Elindulsz lefele a Rhédey-kriptától, de nem az úton, hanem a kripta hátsó kijáratával egy vonalban. Látsz egy kopjafát, ez a Kalevala-fordító Nagy Kálmáné, és felette van Szisz gránitsírja.
A Házsongárd live szerzőjével, Korpa Tamással egy január végi szürke délutánon bebarangoltuk Kolozsvárt – ezúttal nem ő, hanem mi kérdeztünk.