„Mindig gyárszirénára ébredtem és aludtam el” – Beszélgetés Szőcs Petrával

Szisz című versed lírai énje Szilágyi Domokos házsongárdi nyughelyét keresi, de nem találja. Telefonos útbaigazítást kér. A vers zárlata nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a lírai én végül eljutott-e a sírhoz. Sőt kételyt ébreszt az olvasóban: az útbaigazító hang vajon a telefonból vagy a közeli sírból érkezett-e? Mondd, ha felhívnálak és segítséget kérnék, hogyan navigálnál el Sziszhez?

Csak fentről tudnálak. Eleve nagyon rosszul tájékozódom, ezért jegyeztem meg, hogy kell oda menni, de csak fentről tudom. Elindulsz lefele a Rhédey-kriptától, de nem az úton, hanem a kripta hátsó kijáratával egy vonalban. Látsz egy kopjafát, ez a Kalevala-fordító Nagy Kálmáné, és felette van Szisz gránitsírja.

Szoktál álmodni a Házsongárddal?

Mostanában talán nem. De az érzés megvan, más álombeli temetők is hasonlítanak a Házsongárdhoz, ilyenkor olyan otthonosan érzem magam.

Gyerekként rendszeresen kijártatok a temetőbe? 

Négyéves voltam, amikor kimentünk a diakonisszákhoz halottak napján, és lenyűgözött, hogy ilyen is van!  A sok ember, fények, gesztenye, seprű, szobrok. Úgy tűnt, hogy alapvetően jó a hangulat. (Lehet, hogy tévedtem.) Később a nagyanyámmal jártunk rendszeresen a temetőbe, az én kérésemre. Ő magyartanárnő volt (Bodrogi Margit), és mindenkit ismert, rengeteg sztorit tudott. A balesetek részleteit jegyeztem meg legjobban.

Kik azok a Házsongárdban nyugvó személyiségek, akiket fel szoktál keresni, esetleg világítasz is nekik?

A nagyszüleim. Amióta ők ott vannak, nem érzem magam olyan jól a Házsongárdban. Dsidának mindig világítok, meg Brassai Sámuelnek, mert tetszik, hogy olyan sokáig élt, és mert a Brassaiba jártam. Bretternek. Szisznek és Hervaynak, ha megtalálom őket. A diakonisszáknak, ha az IA sétány is belefér az időmbe. Brédának! Cigarettával világítok. 

A cigarettával történő világítás valamiféle rituálé? Ha igen, ismersz még hasonlókat a Házsongárd vonatkozásában? 

Nem tudom, hogy rituálé-e, másoktól láttam, de nem hiszem, hogy sokaknak világítanának így. De lehet, hogy mégis az, mert apám sírján is találtam szivart.

Diákként volt valamilyen kapcsolatod a temetővel? Osztályközösségileg gondoztatok sírokat?

Sírgondozás nem volt, de az iskolával kijártunk a katonatemetőbe május 9-én, a Győzelem napján (ez a Házsongárd tetején van). Volt katonazenekar, beszédek, koszorúzás, nekem nagyon tetszett, főleg a zene: dobpergés, kürt. Anyám azt meséli, hogy először egy ilyen katonaünnepen mozdultam meg a hasában. 

Említetted kétszer is a diakonisszákat fentebb. Kik ők? Miért foglalkoztat a történetük? Mi a személyes kapcsolódásod hozzájuk?

Bodroghy Irén, nagymamám nővére diakonissza volt 1951-ig, a kolozsvári Diakonissza Intézet megszűnéséig. Én őt nem ismertem, de mindig megálltunk az egykori lakása előtt nagymamámmal. A diakonisszák azért foglalkoztattak, mert olyanok, mint az apácák, és mégsem: fehér fityulájuk volt, amit máshogy hordtak, és szürke ruhájuk. Ápolói és árvaházi nevelői munkát láttak el.

Nagymamád nővéréről mesélnél még?

Irén, vagyis Magdaléna nővér egy szerelmi csalódás után lett diakonissza, a vőlegénye megmérgezte az udvarlójának a kutyáját. 1934-ben szentelték fel, a rend 1951-ig működött. Ezután Magdaléna az egyik rendtársával élt egy alacsony albérletben (azt rebesgették, hogy meleg kapcsolatban), és nővérként dolgozott a szülészeten. Rengeteg fotó maradt utána. A Literán megjelent a képeiből egy rövid válogatás: https://litera.hu/irodalom/netnaplo/szocs-petra-fotonaploja-6.html. Katartikus volt számomra Papp Annamária Szabadságban közölt sorozata a kolozsvári diakonisszákról. Nem gondoltam volna, hogy Irénről többet megtudhatok, a családtagjaimból mindent kiszedtem már.

Gondtoltál arra, hogy valamilyen módon adaptálod vagy bemutatod Irén életét, vagy hogy a fotóival kezdesz valamit?

Gemma nővér című, eddig el nem készült filmtervemet Irén hagyatéka inspirálta. A történet egy betegápoló rend robot­apácájáról szól. Irén fényképeiből pedig szeretnék fotókiállítást vagy installációt rendezni, ez régóta a terveim között szerepel.

Az Irén név a Diakonisszák című versben is megjelenik, ráadásul a vers lírai énje itt is némi navigációs, de inkább emlékezeti, sőt emlékezési bizonytalansággal küzd a beszélgetésünk elején szóba hozott Szisz című vers énjéhez hasonlóan: „Emlékszem, mikor először jártam ott, / mintha baloldalon lett volna a diakonissza-sor, / most meg átkerült a jobboldalra.” Az ilyen típusú ambiguitás „jól rímel” a temető világokat ütköztető közegére. De a temetőverseken túl is gyakran zavarba jönnek a „szereplőid”. Mindez talán azt is jelentheti, hogy számodra is izgalmasak maradnak a megírást követően is. Fontos neked a szöveg ki- és beszámíthatatlansági faktora?

Verseimben tényleg gyakran előfordul, hogy valaki vagy valami elbizonytalanodik. Ez az én adottságaimból is fakadhat (például nem ismerek fel utakat és arcokat stb.), de fontosabb, hogy a szöveg sem mindig tudja, hogy merre alakul, és többek között ezek a váltások teszik számomra verssé. Gerald Stern Kék ég, fehér mell, zöld fák című csodálatos verse jutott most eszembe, amely benézésekre épít: „Akit fehérszakállú férfinak néztem, / selyemkendős, anyósülésen síró nő volt; / És amit hétágú kandelábernek hittem, / csöpögő viasszal az ágain, / arról kiderült, hogy egy lókoponya, / üregből kilógó fogakkal.”

A Házsongárd mellett van esetleg másik olyan kolozsvári sírkert, ami fontos(sá vált) számodra?

A Kismezői temető, Fodor Évike nyugszik itt, aki apám miatt volt fontos, mert neki nagyon jó barátnője (talán szerelme) volt, én nem ismertem. Apám egy időben a Kismezői temetőhöz közel bérelt egy szuterént, az Erzsébet út tetején. Ha a kertben ültünk, hallottuk a gyászindulókat. Én ezt nagyon nagy dolognak tartottam, apám fütyölte ezeket.

Tervezel olyan filmet, amiben szerep juthat a Házsongárdnak is?

Nem. Amikor a zsidó temetőket felfedeztem, azonnal csinálni akartam egy filmet a temető őrzőiről. Képzeld el, a régi zsidó temetőben 1976-ban volt az utolsó temetés, évente egy-két látogató, ha akad, és ott lakik egy család, aki vigyáz a kertre. De nem voltak túl lelkesek a szereplést illetően.

Melyek azok a kolozsvári helyszínek, amelyekhez vissza szoktál térni?

A régi házunk az Eperjes utcában, Meli Melo bizsubolt, Egyetemi könyvesbolt, meg mellette a papírbolt, Outwear ruhabolt, Piarista templom, Magyar Színház, és volt egy kávéautomata a Sorában, azt nagyon szerettem, de elvitték. Hiányzik a pár lejes welcome-­mogyorós cappuccino.

A gonosz falu legszebb lakói című kötetedben (Magvető, 2022) közölsz néhány olyan 1-2 soros verset, amelyek különböző foglalkozású nők emlékezetét el nem érhető vagy meg nem valósult munkáik által bízzák az olvasó alakító képzeletére. Egészében idézem az Egy textilművésznő emlékezete című szövegedet: „Bajkál 1-2. 1973, Bajkál étterem, lebontva / Makramé. 1976, Koktélbár, Petőfi Sándor utca, lebontva / Drapéria R-sorozat. 1983, lakkal fixált textilszobrok, / Agrober kultúrterem, lebontva”. Arra kérnélek, hogy rögtönözz néhány ehhez hasonló, számodra nagy téttel bíró hiányalakzatot Kolozsvár tekintetében is, ha lehetséges.

Gurráth Béla, vívó, mindenki a fiára emlékszik, aki vívó. // Record strand, Eperjes utca vége, betömve, villamossín, Eperjes utca másik vége, kiszedve. // „Boldog öröm száz virágát néked adjuk, Pártunk, / örülünk, hogy őseinkhez hasonlókká váltunk.” Memoriter, elfelejtve.

Első köteted címe Kétvízköz, a Szamos és a Malomárok által közrefogott terület neve, tulajdonképpen egy sziget, Kolozsvár szigete, habár szigetszerűsége nem éppen nyilvánvaló. A kötetben létrejövő két víz közti világ hemzseg a babonáktól, rítusoktól, az avatatlan fülek számára különösen csengő szavaktól. Nekünk, olvasóknak, át kell lépnünk a sziget határait jelölő küszöbökön, a vizeken, hogy kezdhessünk velük valamit. Sok titkot rejt még számodra Kétvízköz?

Elég sokat. Foglalkoztatnak a kolozsvári zsidó képi hagyatékok és oral historyk, a centropa.org-ról tudtam meg, hogy a házunktól nem messze lakott Roth Marcell, később a Maros utcai Zsidókórház igazgatója, aki a nyilas vérengzés áldozata lett. Kétvízközben sok zsidó család élt, de erről kevés szó esett. Az utcánk végében áll egy zsinagóga, ahol most ingyenkonyha működik. A gonosz falu legszebb lakóinak több versében is szó van az előttünk itt élőkről. De a közelmúlt is számos titkot rejt: jó lenne például többet tudni az egykor itt működő gyárakról. Mindig gyárszirénára ébredtem és aludtam el.

Szőcs Petra Költő, filmrendező. 1981-ben született Kolozsváron. Legújabb kötete: A gonosz falu legszebb lakói (Magvető, 2022).

‍