Mielőtt a fiú felnő

Ha visszatekintek a gyerekkoromra, és kronológiát készítek emlékeimből, a markánsabbak egy-két éves időközönként buknak elő a ködből. Egy családi ünnep, egy napközis délután, egy költözés, egy óvodai fellépés, első nap az iskolában, egy hócsata, a janicsárjelmezem, a kórterem, az első Rejtőm, egy osztálykirándulás, a szomszéd szabó lapos krétája és irdatlan nagy ollója, egy temetés, az áramszünet és a forradalmi hangulat karácsonykor, újabb költözés, egy apró szerelem, a bérmálás, az első söröm, egy kolozsvári kirándulás, az érettségi, az első főbérlőm zongorája. Összességében egy cselekmény nélküli képsor, a hozzátartozó szagokkal, ízekkel és érzésfoszlányokkal. Nem valami különleges, de csak az enyém. Hogy mit fejlődtem közben? Nos, látszatra a testsúlyom ötven kilóval, a magasságom egy egész méterrel gyarapodott, szakállam nőtt, s a cipőméretem megháromszorozódott. Lélekben viszont egy egész emberöltőt nőttem, vagy legalábbis annyinak tűnt.

Richard Linklater Sráckor című, szinte háromórás filmje hasonló tapasztalatot közvetít. Egész közelről, epizodikus jelenetekben követjük egy fiú fejlődését, hatéves korától az első egyetemi évkezdésig. Vele együtt nyilván testvére, szülei, szüleinek élettársai és a háttérben maga Amerika is változik. A Texas különböző helyszíneit egymás után lecserélő család feje az édesanya, aki visszamegy tanulni, egyetemet végez és tanári álláshoz jut. A kamaszkorát újra felfedező édesapa külön él, kezdetben alaszkai állása van és szemrevaló sportautója, majd munkanélküli lesz, végül ismét családot alapít és hozzá családi autót vásárol. A gyerekek a két szülő között mondhatni funkcionális átmenetben nőnek fel, amelybe kissé bezavar az édesanya második férjének alkoholizmusa, és a harmadik férjnek a háborús élményekből fakadó tekintélyzavara. Eltelik közben tehát tizenkét esztendő, úton, jóban-rosszban, barátok közt, szomszédok mellett, fiatalon és nyughatatlanul. Egy teljesen hétköznapi történet, különösebben megrázó vagy sorsfordító események nélkül. A csavar azonban az alkotási folyamat részleteiben rejlik, tudniillik a forgatás pontosan annyi évig tartott, amennyit követel a cselekmény, és a színészek végig ugyanazok. Ettől a részlettől kezdve pedig filmtörténeti kulcsmozzanattal számolunk.

A felnövő Masont Ellar Coltrane, Samantha nővérét Lorelei Linklater, az édesanyát Patricia Arquette, az édesapát pedig Ethan Hawke alakítja elejétől a végéig, a mellékszereplőket is végig ugyanazok a színészek. Richard Linklater vezetésével a forgatás 2002-ben vette kezdetét és 2014-ben zárult. A stáb a közbeeső évek minden nyarán összegyűlt egy újabb szelet rögzítésére, a vázlatos forgatókönyv pedig néha rögtönzött párbeszédekkel egészült ki. Látszólag nem a mély fordulatok, hanem inkább véletlenszerűen kiragadott pillanatok mentén halad a folyamat. A vágott végtermékben felvezetés és látványos átmenet nélkül követik egymást a korszakok, fogódzót mindössze a hajhossz, a divat és a felcsendülő dalok nyújtanak, illetve a gyermekszínészek fizikai fejlődésében szemmel látható változások. Zajlik tehát az élet, s a család hétköznapjai hátterében egyfajta kordokumentum jön létre a szemünk láttára.

Mason fejlődése teljesen tipikus, nagy lázadások és züllés nem tarkítja, és ez nagyrészt a józan, szolid anyai hozzáállásnak tudható be, de részben a gyakori költözések, a különélésből és a kissé megcsúszott apafigurák váltakozásából fakadó tapasztalat eredménye. Álmodozó, csendes, idealista típus, a szerelmi életében bekövetkező csalódásokat könnyen átvészeli, segíti benne az otthonról hozott rugalmasság. Művészi alkat, a szabadidős fényképezés idővel hivatássá válik, felsőiskolai ösztöndíját tehetséggel szerzi, és mély alázattal tekint szét a világban. Nyílegyenesen és biztonságosan felívelő személyisége a nézőt egyfajta szerény katartikus állapotba juttatja a film végén, amikor az utolsó jelenet napba nézős pillanata összecseng a legelső kép felhőket kergető merengésével.

Linklater művészi szemléletének savát-borsát éppen ez a veszélytelen állandóság adja, az, ahogyan történeteit nem eget rengető konfliktusokra építi, hanem arra, ahogyan a lassan és hosszú időn át tartó vágyakozás a teljesen normális vérmérsékletű emberi kapcsolatokat és életfolyamatokat átitatja. Korábbi, hasonló vállalkozása a Mielőtt... háromrészes sorozat, amelyben kilencévenként követi egy véletlenül egymás mellé sodródott amerikai férfi és francia nő szerelmének folyamatát az első, be nem teljesülő találkozástól a tizennyolc évvel későbbi kapcsolati válságig. Itt is mindhárom filmben ugyanazzal a két színésszel teremti meg a folytonosságot, s a régi ismeretség édes-keserűn megülepedett családiasságával mélyen berántja a történetbe nézőjét. Az effajta csalóka realizmus Való Világ típusú voyeurizmust közvetít a vászonról, egyre nehezebb fikcióként kezelni a látványt. Míg tehát látszólag eseménytelenül telnek a percek és az évek, egy kapcsolat vagy egy gyermekkor fejlődési folyamatának hangzó mikrotörténései elemi erővel képesek közvetíteni a drámát.

A Sráckort hat kategóriában jelölték Oscarra, a legjobb film, rendező, eredeti forgatókönyv, férfi és női mellékszereplő, valamint vágó kategóriákban versenyzett, és mindannyira alaposan rászolgált. Ugyan kissé kilógott a művészi és bohókás élményeket közvetítő, valamint a méltatlanul elrontott életrajzi filmek alkotta mezőnyből, de a vállalkozás méretei, illetve a hibátlan rendezés tekintetében tagadhatatlanul a 2000-es évek filmtermésének élvonalában a helye. Az elbeszélés klasszikus vonalvezetése és a szabadon szabott, életszagú forgatókönyv nem tobzódik látványos fordulatokban, drámai ereje is visszafogott, sokkal inkább a természetes emberi örömökről és bánatokról mesél egy szokványos modern családi nagyregény kellemesen ismerős környezetében. Linklater időtálló, első hallásra képtelenségnek tűnő bravúrja bejött, és kétlem, hogy valaki egyhamar megismételné. Hiányzik hozzá a jövőbe és az alkotásokat józanul minősítő értékrendbe vetett optimizmus.

Sráckor (Boyhood), színes amerikai film, 166 perc, 2013. Rendező és forgatókönyvíró: Richard Linklater. Operatőr: Lee Daniel, Shane F. Kelly. Vágó: Sandra Adair. Szereplők: Ellar Coltrane, Ethan Hawke, Patricia Arquette, Nick Krause, Sam Dillon, Tom McTigue, Zoe Graham.