Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Jan Patočka számára a filozófia nem porosodó könyvek holt tudománya, nem elvonulás az élet nagy kérdéseinek az elefántcsonttornyába, nem is eszköz, de nem is cél, hanem életmód.
A szerző, a mindenkori szerző, aki a hegyeket nézi, aki a hegyeket mássza, aki végleg a hegyeket háta mögött hagyja, néhány nappal a megszállás előtt új frontvonalat nyit.
Előbb lesz a gondolatnak tárgya, / minthogy körvonalazódna maga / a gondolat.
Másfél éve próbálok írni a könyvről, érthetővé tenni a fenntartásaimat, amelyek a metamodernizmus modelljének az erdélyi fiatal költészetre való applikálhatóságával kapcsolatosan felmerültek bennem.
Hogyan járult hát hozzá a háború ahhoz, hogy a művészek az értelem ellen lázadjanak? Hogyan vált a kísérletezés lényegbeli művészi értékké?