.svg)
Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Halála éjszakáján Petőfi Sándort / egy vak ember – öreg szolga – látta / életben utoljára. Előfordul, / hogy a költőket látják a vakok is, / vagy csakis ők láthatják igazán.
Azt álmodtam egy éjjel, hogy Jankovics Marcell-lel utazom egy vonaton. A fülke sarkában ült, szerényen meghúzódva, kezében egy rajztömbbel, és rajzolt, folyamatosan rajzolt.
De most mégis bevallom, hogy Száz sor magány című versed – a többi mellett – gyanúsan gyakran jut eszembe. Rögeszmésen ismételgetem: „Együtt egyedül nincs magány”.
Amikor közvetlenül az ezredforduló előtt megérkeztem Kolozsvárra, csetlő-botló egyetemistaként az egyik első igazi, irodalomhoz kötődő élményem egy Király László-est volt.
Amikor a 21. században azt mondják, akár a jelesek közül valók is, hogy már nem lehet költőnek lenni, Ő költő marad és költő is lesz, tovább, továbbra is.
Bokor Krisztián #folyamatosjelen című kötetét az új civilizáció első táncosainak ajánlja.
