.svg)
Szöllősi Mátyás képes útiesszéi a világ különféle pontjairól, Kárpátaljától egészen Indonéziáig.
A fotós táskámból már az érkezés után jó néhány tárgyat kipakoltam a közösségi ház száraz fűvel borított padlózatára. Ott van a Meine Freunde – die Kannibalen című könyv magyar kiadása is.
Az egyik sziklán aprónak látszó alakot pillantok meg, miközben fölkapaszkodunk egy biztosnak látszó pontra. Göndör hajú lányka üldögél összekulcsolt karokkal egy száraz fa alatt, és bennünket figyel.
Ubud egy kulturális és kulináris élményeket intenzíven kínáló, gomolygó város, mértanilag szinte Bali közepén helyezkedik el.
Bár a helyiségben intenzív fertőtlenítőszag terjeng, a piszkos linóleum, a talán soha le nem takarított ablaküvegek, és a különféle, itt-ott heverésző orvosi eszközök nem túl bizalomgerjesztőek.
A látvány negyedóra elteltével kezd aggasztóvá válni, mert a finom, halványszürke szín kezd egyre sötétebbé válni odafönt...
Abban, hogy fotózni kezdtem, Erdélynek és az ott megismert számos embernek van az egyik legmeghatározóbb szerepe.
