Az ősz nem is lehet, csak nőnemű, szilaj szerető, magasztos anya,
dobog a szívem. izgatja kilenc fiborbár. le kéne feküdni és aludni mert a napnak vége már.
Az éjszaka dolgoztam valamennyit aztán egy idegen hajnal előmbe esett Az életed elpuskázott alkalmi ebéd A mai ez a tányér idegen levesed