.svg)
Röpülj, acherontia atropos, indulj lakatlan rétek felé, bocsásd meg ösztönös félelmemet, hogy félrefordulok, és zavartan arra biztatlak, menj el innen,
nem szitált homokot a negro folyó partján nem vágott utat a liánok között nem talált ökölnyi gyémántot a vén loco elszökött
jártunk már itt… s ahogy akkor: most is félszeg szavak reszketnek a fűszeres illat fölött kiegyenesednek a téren a fák… zene szól
