Amikor sikerül mindent a leghatékonyabban összeolvasztani, / a kohók zúgását áthasítja egy öblös robbanás, / mintha mélyről jönne, / a hátgerinc has felé eső részéből
Atlasz hátára veszi a holdat, / mikor hazafelé indulok / az Eroiloron át, / jobbra az Operánál, / túl három tévképzeten.
Őrt állnak a nyírfa tetején a hollók, / nekik adtam a hangomat. / Mire felismertelek volna, már / nem tudtam, melyikünk vagyok.
Úgy adtad a kezembe, úgy simítottad rá az ujjaimat, úgy ejtetted ki a szót is, csiszolt, lágyan és érzékien, csiszolt, ismételgettem a fejemben..
újra hajléktalanként találta magát a szeméttelepen
Benéz a havas délben Kolozsvárra, / A Szamos mellett keres egy csehót. / Nincs már ott se horgony, se dalárda, / Duhaj tengerészek, vércséi a nyárnak, / Atlantiszon innen, a Dunán túl járnak.