Ez az óvodás, aki tudta, hogy nem szabad. A labda fennakadt a fán.
Kívül vagyok a másikon, csak a kötelesség kedvéért nézem.
Ha voltam is, végül csak érkezem, csak téged tudlak, és elég legyen, kecses, rendetlen műterem – a legszebb villanás vagyunk,
A költőtől feledve amott a kávédarálóban az örzőangyal várja
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
mindenki úgy néz rám, / mint aki már nincs is teljesen itt
Az emléknap hivatalos programját követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét, ahol a jelenlévők további személyes történetekkel és anekdotákkal idézték meg Láng Gusztáv alakját, méltó módon tiszteleg
.svg)
