A tetten ért történelem kitartott csendjét / csak a távolból visszhangzó gyermeki kacagás töri meg.
Pipacsára ha büszkeség / dagasztja Himalája lakója hegyét...
Néha meggondolja magát az idő, / és visszafelé indul, régi hegyek közé. / Elrejtőzik, és számot vet magával, / ha már nem lehet a megbocsátás övé.
minden nyelvek zenéje / szélben született / istenek beszéde volt ez / kövek néma tanúja / hozzátenni mást illetlenség lenne
miután végigmentél az úton / visszafelé kálihoz túl perzsián / kívül-belül illat kardamon talán / miután a mérget mégis megittad
Nyílik az időajtó / csukódik az időajtó / belépésre várok / kilépésre vársz