.svg)
az öntudatra ébredt boszorkány
XXXIV. ÉVFOLYAM 2023. 18. (872.) SZÁM – SZEPTERMBER 25.
mondjátok el,
reszkető nyárfalevelek,
hogy nézett ki legelső tánca előtt a halál?
mondjátok el,
hasonlított-e rátok:
érett gyümölcsök,
perdülő dobok.
végzett-e a halál
öndefiníciós kísérletet
a lakónegyedben,
morogva magában,
mikor isten rászólt,
hogy vigye már le a szemetet.
vagy olyan volt,
mint a nyelvét kétséggel lenyelő szamár?
porcelánból készült, hasznos köpőcsésze?
én megéreztem a halált,
épp a strandon voltam,
valami 2012-es sláger szólt,
talán pitbull vagy katy perry,
hallottam, ahogy a letáborozott cigányok
mantráját suttogja:
minden újszülött kitörött tejfog,
tudathasadás tenger és part között.
azóta csak rá gondolok, széttárt lábakra,
mézeshetekre,
a tömbház tövében fekszem, várom őt,
mellettem nyári lázban ég egy hangyaboly.
megakad a kéz
has és mellkas között,
méhek vadásznak a gyomromban,
halál,
segíts,
a nap süt, forró a beton,
én – az öntudatra ébredt boszorkány –
olvadok, mint egy viaszbábu.
