drótanyajézus (Versek)

‍drótanyajézus

‍

ne siess annyira mondod

szállj le a földre kicsit körül

nézni nyitva hagyott kérdése

inket betömte szeméttel a szél én

vagyok a madarak akik kirepülnek

a cévém hosszú mint akasztott

szőke herceg fehér járókeretén

a használati kopások aktus után

nincs hova hátrálni tanuld meg

ahogy rutinból keresztet vetnek

emlékeimben az öregasszonyok

úgy szúrok magamba de semmi

csak ez az abszurd nyugalom

képzeletben váratlanul mindenki

menekül takargatja a valódi énjét

a szív helyett mostanában

a nyaki artériát preferálom

mint az eredeti választás genet-nek

a megfosztottságból emberi

méltóság az ürességben csak így

mint telepátiával terjedő vírus

önmaga rejtőzködő potyautasa

szeretne kilépni ahelyett hogy

‍

elmúlik ez is

‍

miután végigmentél az úton

visszafelé kálihoz túl perzsián

kívül-belül illat kardamon talán

miután a mérget mégis megittad

kígyókkal aludtál halott magzat

jelével arcodon aszklépiosznál

túl mindenen tudod

a betegség köztes állapot

élet és halál között gyógyulni

bármelyik irányba lehet

boszorkány táncol a zaccban

vagy hóhér az ösvény mellette

felmegy a hegyre vagy épp jön le

magától értetődő otthonossággal

az igazi életbe kicsit deep lett de

miről másról szólhat a pillanat

idegenek vagyunk itt a massza

szürke hűvösében nem lehet

látni érezni

valami van

valami lesz

ez itt a hold

ez itt a nap

jó hogy rám írtál látod

beragyogtad a napomat

önkívület minden ősi

mozdulatokkal elmesélt titok

a tánc amivel az egész indult

a balkántól északra minden reménytelen

a cigányok az albánok a bosnyákok mind

átnevelőtáborba zárt követek

bekevert felütött génekben

rejtegetjük a fényt a hamisítók elől

egészen addig amíg végre ---

--- a kérdés akarsz-e meggyógyulni

beragyog

mindent az őrült bogarak tánca

a kéreg alatt

addiktív dallam lüktetése vagy

‍

‍

song to the siren

             (patti smith és tim buckley hangjaira)

törődésbe burkolt hiány

szendvicspanelje melegíti

az ölelésnyi közös teret

önzetlen vagy démoni

varjak szeme előtt durva

zúzalékkal szórt udvar

történelmének legszebb

pillanata ez evöö

két perccel becsöngetés

után vagy előtt

együttérzés sajnálat részvét

vagy a kedvességével kompenzált

beleérzes helyett mert

tegnap meghalt ---

ma david crosby múltkor jeff beck

de a nedvek szintjén nem az hat meg

hogy minden bechterewesre ez vár

törött csigolya lassú vagy gyors halál

meghatott nárcisz inverz önsajnálat

were you hare when I was fox

vulnerábilis és grandiózus varrata

viszkető peremén egyensúlyozó

ujjak törlik amire futotta ebből

kipauzolt vhs képkockaként remeg

az a régi emlék a sziklatemplom alatti

utcán az előző reménytelennel utoljára

ragaszkodtam az álmaimhoz

láttuk egymást és most megint

valakinek a te ölelésed kellett

neked meg önszereteti terápia

húszezerért alkalmanként esetleg

psilocybin microdosing ebben az

örökké változó rideg világban egy

véletlen találkozás hátha most sikerül

stekklámpává válni ezen a helyen

ahol a levegő bizonytalan eredetű

vegyszerektől és penésztől terhes

ha jön le valaki borért el ne essen

a semmi ágában hangtalan örökre

beszorulva a kísértetek közé és

senki sem fog nevetni

mostanában te sem

nem olvasnak verseket talán te sem

nem tudják mi legyen te talán igen

gyöngyökből és más kacatokból

költemény a szemnek

‍

‍

Bene Adrián 1977-ben született Pécsen, jelenleg is itt él. Költő, szerkesztő, kritikus. Versei eddig többek között a Pannon Tükörben, a Spanyolnáthában és a Szöveten jelentek meg. A Holdkatlan szerkesztője.