.svg)
Reggeli szürkületben a sietők. Az emberek sohasem idegenebbek mint ebben az órában: mert váratlanul láthatóvá lesz
Rengeteget fotóztam, saját logikám szerint, de azt ektoplazmatikus lények nem jelentek meg a képernyőn. Filmeztem fákon lógó piros-fehér szalagokat,
Budapest véletlenül alakult. Ragadt, mint hajban a bogáncs, alig tudtam kiszedni. Háborúszürke, szurtos utcák.
A teraszról felragyog a nap, s ha hunyorítok, két napnak tűnik. Az egyiket
Édes illatú napokon, amikor eső telepedik minden padra és egy nyugdíjas haragra gerjed a fiatalság nyerseségén – hiszen az eső fiatal és víz-lábával a padokra lép –,
Sánta lovamon indultam rókavadászatra ismertem egyet fátyollal járt nyakán hordta saját bundáját rozsdavörös jelenés volt
