Versek

Poltergeist a Bükkben

Poltergeist în pădurea Făget

Rengeteget fotóztam, saját logikám szerint,

de azt ektoplazmatikus lények nem jelentek

meg a képernyőn. Filmeztem fákon lógó piros-fehér szalagokat,

de a hirtelen támadó szélben már nem

a Morse ábécé vagy más jelrendszer szerint

lebegtek. Sütött a nap és hideg volt.

Vastagon öltöztünk. Azzal a tudattal, hogy

úgyse jutottunk volna el a Bácsba vagy a Hójába,

ahol az ösvényekből Kapuk nyílnak. Hazaúton

rendkívül csalódott voltál és

a legkevésbé sem próbáltad elrejteni.

Minden huszadik lépésnél jött, hogy megfojtsalak,

de a kígyózó ösvény, a kitakart

gyökerek (bükk vagy szilfa) épp elég

furcsán néztek ki a hűvös és fényes délutánon.

Művészfotókat készítettem. Egy hónappal

később nekem büszkélkedtél velük, mintha te

csináltad volna, amíg mentél és vonaglottál,

mint tekergő kígyók. Aztán megálltunk. Nem értetted,

honnan ennyi exotikus név, ennyi törzsbe

vésett, karcolt szám. Neuronjaid

automata tűzre kapcsoltak, itt, a turistahordák

által ismeretlen sűrű közepén. Majdnem

azonnal kiszáradt a torkom, amikor megértettem,

hogy beszippantott az erdő ebbe a furcsa

temetőbe, ahol, ahogy a költő mondaná,

a végelgyengülésben elhunyt lelkek hallgatása

fülsüketítővé vált. Neked is fájt, mintha

egy jövőből küldött fegyver vett volna célba

a kérgekbe karcolt számok, nevek és keresztek közt,

a lomhán lengő lombok alatt, ahol nyugszik

Bobby és Bonnie és Pippi és Jack és ahová a férfiak,

akik már a városban már alig kapnak levegőt, és naponta

megalázzák és cseszegetik őket, jönnek, hogy üvöltsenek

némán, beszéljenek félre és sirassák el Bobby-t, Lassie-t,

Bonnie-t, Pippit, Jacket

Lithium (Kígyótánc)

Lithium (Dansul șearpelui)

Sokat esett. Beázott a cipőm.

54 perce alszol és már nincs

kinek írjak. És hánynom kell

a retorikai fordulatoktól. Ott vagy te,

nyugatról érkező rémálmokkal

és villámokkal és dörejekkel.

Vagy ott vagy a végre

buja álmaiddal, és valami

lelki béke tartja melegen

és frissíti fel leheleted.

Szeretnék beszélni a szerelemről,

de tudom, hogy ez lekötelez. Még

az ilyen kiszolgáltatott, addiktív

csillagjegyűeknek is, mint mi,

facsarja az orrát; fejünkre húzzuk

a takarót, és arra gondolunk:

aki ajándékoz, veszít.

Mégis, bármikor ajándékoznék

neked egy agyagszívet. És

vállalnám, hogy a vidéki, kis

temetőben bomoljak le.

Csak a kék pizsamát viselném.

És a Lithiumot hallgatnám. És

nézném néhány szófogadó rokon

könnyeit, a cigányokét, akik

sosem ütöttek hozzám, a sápadt

körmű nőkét. Mert te alszol,

Patricia, és álmodsz, mint egy

róka vagy mosómedve, szabad vagy,

és az álom messzire sodor

tőlem, át világokon.

Lithium (Kígyótánc)

Lithium (Dansul șearpelui)

Az elmúlt hetekben fedeztem fel,

hogy a szomszédos ivóvízforrásoknak

valóban iható a vize.

Amikor lementem megtölteni a kannákat,

az egyikben egy szemétláda épp

a rottweilerét mosdatta. Szóval,

mondom magamnak, ezt a forrást beszennyezték,

A másik medencéje annyira lyukas,

hogy az utca gorillái nem

füröszthetik benne vérebeiket, amik

épp egy macskán hempergőztek, amit elütött egy kamion, vagy

(egyik nap saját szememmel láttam)

egy vakondon, amit fűnyírógép kaszabolt

össze. Van egy forrás

a blokk mellett, a málna, eper,

hagyma és saláta kertek alatt,

amire még senki sem

tartott igényt. És,

a vodkában a jég mellett ez

számomra a legfontosabb. Fontosabb,

mint a sok szar, amit néhány

nyomorult, kiéhezett mosómedve

hord össze asztal körül a költészetről.

Az Insóból írok neked, kezem

az elszabadult fűnyírógép

fele csúszik.

Paint it black

Láttam felemelt kezeket

köszönteni a halál lobogóit,

láttam gyerektömeget

a kamikazegyárak előtt.

Hallottam megrepedni

a Szfinx koponyáját

egy másik bolygó arcán.

Itt napalmfarmok,

ott termonukleáris bohózat.

Itt egyre ijesztőbb

az ötven éves béke

Ott a csend

a fülbe löki a vért.

Tömzsi tokájáig húzom

a paplant. Lábujjhegyen

vonulok az ebédlőbe. Elrejtem a

kínai tank kulcsát oda,

ahol még én sem találhatom meg.

Energy fools the magician

Ellentmondásosan szorongásos állapot:

füledben egy régebbi Seasick Steve,

de te próbálod nem megadni magad

a ritmusnak és a koffeinnek. Jusson eszedbe,

A mulandóság és a könnyedség

ma depresszióba és megaláztatásba vezetnek,

olyan módon, amit a helóták – liberták,

jobbágyok, peonok – nem értettek volna meg.

Ők a cover girlök, cigiznek és szemeik köré

ráncháló nő, mint

bedrogált pókoké. Műanyajegyeik vannak.

Hatalmas körmeik, amik túl fogják élni őket.

ANDRÉ FERENC fordításai

A versek fordításai az Ipoteşti-i Emlékház – Mihai Eminescu Nemzeti Oktatási Központ FILIT műfordítói táborában születtek, 2016-ban.

‍