Szokásomtól eltérően sokáig aludtam. Amikor fölébredtem, egyedül feküdtem a paplan alatt.
Úgy hiszem, a legmagasabb polcon a helye. Hogy ott van-e? Nincs. Hogy ott lesz-e? Aligha. Hogy ez levon-e bármit is az értékéből? Vélhetően nem.
Az ifjú Kis jól emlékezett, hogy suhanckorában, valahányszor fára mászott, mindannyiszor ezzel a zsírszerű, nyúlós gusztustalansággal kente össze magát.
Kezdetben a Föld még kietlen és puszta volt, Söténd fölött sötétség volt, de az író lelke lebegett a vizek felett.
Milyen olvasóra vágyik a regényíró?