Erdélyi zenei misék restitúciója

Doktori értekezések ritkán érdemlik ki a közérdeklődést, az a disszertáció azonban, amelyről alább esend szó, messze túlmutat önmagán, és egyáltalán nem tartozik abba a kategóriába, amely a mindenáron-karrierépítéstől és a magasabb fizetési besorolás reményétől szaglik.

E zenetörténeti tárgyú disszertáció tudniillik három pillér jóvoltából „stabil” a muzikológia értékmezejében. Szerzője, Potyó István kolozsvári karmester (a Szent Mihály templom kántor-karnagya) egyfelől módszeresen felkutatta a 18–19. század során Erdélyben született zenekaros misekompozíciók írott anyagait, miközben „restaurálta” őket – egynek sem volt generálpartitúrája, tehát azokat is össze kellett állítania, ami nyilván kritikai megközelítést és korrektori hozzáállást is igényelt –, másfelől a doktori kutatómunka kritériumainak megfelelően elemezte is a misék fontosabbjait, harmadfelől pedig – és a közismeret számára nyilván ez a legjelentősebb – mindegyiket meg is szólaltatta zenekarral, kórussal, alig pár esztendő alatt.

A 2012-ben megvédett disszertáció alapanyagát három zeneszerző misekompozíciói alkotják. Anton Hubatschek (1763–1813), Georg Ruzitska (Ruzitska György, 1789?–1869) és Bertha Brukenthal (1846–1908) egyházzenei terméséről általánosságban el lehet mondani, hogy a klasszika nyomvonalán haladva és az egyházzenei elvárásoknak megfelelve a 18. és 19. század zenei konzervativizmusának képviselői. E misekompozíciók szerzői nyilvánvalóan nem akar(hat)nak többet, mint egy bejáratott zenei nyelvezet készletével az időtlen és divatoknak vagy innovációs igyekezetnek ki nem szolgáltatható egyházzenei (de nem liturgikus-zenei!) „tartalom” produktív újrafogalmazását.

A morvaországi születésű Anton Hubatschek Szebenben, a Gubernium akkori székvárosában, a kulturális gócpontban telepedett meg. Érdeklődésében és életművében meghatározó szerepet játszott a Singspiel (opera), elannyira, hogy megírása után alig hét évvel már vezényelte is Mozart Varázsfuvoláját Szebenben! Egyházzenei termésének persze inkább az érett, de olykor kissé sematikus klasszika volt a jellemző bélyege. Misekompozíciói közül a nagyböjtre írt misék sorozata a legszámottevőbb. Említésre méltó tény, hogy nagyböjtről lévén szó a zenei misék orkesztrációja meglehetősen bő, de az is, hogy a miseordinárium standard szerkezetét (Kyrie, Credo, Sanctus+Benedictus, Agnus Dei) Hubatschek a nagyböjti misék saját részeinek megkomponált-harmonizált graduáléival egészítette ki.

A cseh család fiaként Bécsben született Georg Ruzitska Kolozsvár intézményesített zenei életének egyik megalapozója volt. Erdélybe a Bánffy család hívására (és szolgálatába) jutott. 1835 és 1869 között a konzervatóriumot irányította, s ezzel párhuzamosan pezsgő egyházzenei munkát végzett a piarista templomban. Szerzeményeinek sorában a jelentősebb egyházzenei szeletet négy miséje és egy Requieme képviseli. Misekompozícióinak jellegét a missa brevisből – vagyis a szerényebb orkesztrációjú misékből – „kiemelkedő” missa solemnis-momentumok határozzák meg (különösen 1. és 2. miséjében).

Bertha Brukenthal (lánykori nevén Czekelius) Bécsben született, férfiágon a Brukenthal bárók utolsó sarjának, Hermann Carl Josefnek lett a felesége. Házasságkötésük hetedik évében a báró meghalt, Bertha pedig visszaköltözött Bécsbe. Zenei életműve liedeket, kórusműveket és kamarazenei darabokat foglal magába. Ahogy munkáinak egészét, így egyházzenei alkotásait is a bécsi klasszika kompozíciós szerkezetének egyensúlya és áttetszősége jellemzi. F-dur Missa Solemnise (Op. 7.) is kiérlelt, pontos munka, bár nagy tételeinek (Gloria, Credo) prozódiai megoldásai olykor elgondolkodtatóak.

Bár egyikük sem tősgyökeres erdélyi, a három szerző egy bő évszázad alatt mégis egy olyan állományt hozott létre, amelyet joggal lehet „erdélyi miseirodalomnak” nevezni. Azt természetesen ki kell mondanunk, hogy ezekben a kompozíciókban semmi erdélyi nem található. Bécs eltörölhetetlen bélyege, a birodalmi öntudat és a katolicizmus összeforrottsága határozza meg a klasszikának ezt a hosszas továbbélését. Potyó István túlbecsülhetetlen érdeme, hogy ennek a stíluszárványnak immár követhető, sőt hallgatható formát adott. Igaz, egyelőre csak amatőr felvételeken hangzanak fel Hubatschek, Ruzitska és Bertha Brukenthal kompozíciói (a youtube-on ezekből számos részlet megtalálható!), de miért ne kerülhetne sor előbb vagy utóbb a „hangzó restitúció” egy professzionalitásra törő, igényes rögzítéssel megoldott vállalkozására is?!