Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Mielőtt véget ért volna az Aranykor, az Ember három, fekete gyémántokkal díszített márványfejjel játszott a Nagy Folyó partján.
Álomnaplót kellene vezetnem, jut eszembe nap mint nap, mióta álmaimban egyre gyakrabban bukkannak fel hajdani, rég elfeledett osztálytársaim.
Írom ezt Neked, Barátom, ki lézengő ritter vagy, írom lázasan, bármelyik évben, ugyanazon a napon.
A szerelmetes finn nyelvemmel valahogy sosem szabadulunk már egymástól.
ott ülnek és szavakat írnak / gondterhelten az élet nehézségeitől / miközben szinte őrületesen zavarodottak.
A kolozsvári Dacia buszmegállóban az oszlop mögötti ház fehér falára valaki nagy, gyöngybetűkkel írta fel, hogy aștepți degeaba.
Ha háború és háborús irodalom, akkor nekem az Íliász után elég gyorsan Louis-Ferdinand Céline, a magányos francia fasiszta következik.
A zenekar négy tagja – két kopasz és két kopaszodó –, úgy tűnik, a falak repedéseiből, az asztalok alól folyik ki, és pár pillanat alatt egy testté, egy alaktalan formává gyúródik.