.svg)
A 21. század második évtizedétől egyre rendszeresebben látnak napvilágot esszék a Helikon hasábjain, alkalomszerűen korábban is megjelentek esszék a kortárs magyar irodalom, olykor a világirodalom elismert szerzőitől.
Gyerekkoromban hallottam a mondást, hogy a vendéget azért kell kikísérni, hogy ne jöjjön vissza.
Hogyan kezdődött? Nevekkel, szövegfoszlányokkal, mint mindig.
Sosem írtam még annyira nehezen verset, hogy végül esszé legyen belőle, de egyes kollégáim örömére, mások bosszantására: öregszem én is.
Az elmúlt években kedvenc olvasmányommá vált Szilágyi István Szabálytalan leltára, amit az Utunk harmincéves évfordulójára készített.
Eljátszom néha a gondolattal, hogy ha megállíthatnám az idő kerekét egy adott életkornál, melyik lenne az.
Ez az esszé sokat köszönhet Paul Ricoeurnek, és még többet Augustinusnak.
