Bár van elmélet és elemzés, van kritika, jószerével csak a poétikai eszközök tűnnek valamelyest is alkalmasnak egy-egy kurtági pillanat befogására.
Azért egy jó dramaturg hiányzott, hogy kissé összefogja a néhol igen terjengős szöveg- és mondanivaló-áradatot.
A családi miliő nagyját azonban mégiscsak a toxikus hallgatás és félrefordulás hatja át.
Megszoktam már ezt az egykori Szovjetunió utódállamaiban. Próbáltam a természetre figyelni.
De létezik-e tényleges polifónia, poétikailag, nyelvileg változik-e bármi?
beállunk a rossz sorba és leüvöltjük egymás fejét
még mindig férfire asszociálsz / az ember szó hallatán.
nem vagy itt előresiettél / az emlékezés nyugalmába