.svg)
mert én metamodern vagyok / ott van a versem az antológiába’
Kőszobrok várnak egy túlméretezett kertben, / talán egy koldus keres éjszakai szállást, / talán Isten botorkál. És magában beszél.
Talán csodálkozol, mi ez az érzelgősség épp tőlem, aki egyik pillanatról a másikra leléptem...
bordélyház pincemély / – a nap is haldokol – / koporsónk dinnyehéj / gyulladt szem a pokol
reggel van a fény formákat oszt / vissza tárgyaidnak színeket próbál
Mint avarillat, / lágy lombsuhogás bódít. / Fekszem az éjben.
