Sírsz, sírsz, hogy vegyek neked egy műanyag szívet, egy tiszta, ezüst bypass-t, egy miniatűr röntgengépet, egy miniatűr kobaltsugárzót, egy bontatlan szikét.
anyai nagyanyám Bocskai volt akit cselédgyereknek Bukarestbe vetett az élet
a nyár ténfergés éjjel a nyitott lakásban konyhából szobába, szobából fürdőbe s vissza – álmatlanság, kitárt pórusok és zsírosan alvó vizespohár a kagylóban – nem sürgős semmi, ez a nyár
A pályaudvaron úgy mászkáltam, mint aki vonatra vár. Sokáig az összes érkező szerelvényről azt hittem, képes leszek felszállni rá.