itt már nincs szükség rád, görnyedt falaidban összeroskadtak a téglák, mint puha kenyér egy meleg testben, mi szétmállik a fenntartott sósavtól.
Elbújni benne túl kicsi a város az ember végül mégis összefut azzal, akit nagyon szeretne látni azzal, akit nagyon nem
amikor a brüsszeli repülőtéren újra láttalak, keveset változott, sugárzó, valójában ugyanaz a félős kislány, aki nem akart megcsókolni az öltözőben ´69-ben,
Mássz fel most a létrán és adj nekem látomásokat: a vödörben ázott fülbemászó hullámzik;
Részt kellett venni a játékban: élni: időről időre békésen,