Versek

Birtalan Zsolt munkája.

Fogytán

Fogytán a tintám

fogytán a papírom

nincs már

megváltó tervem

lejárt már a

szavatossági időm

valamikor valaki

mondott valamit

és én akkor

nem értettem

egyet vele

ma már

nem vitatkozom

nem mondok

semmit

nem nyakaskodom

nem kezeskedem

más ígéretet

nem teszek

csak annyit

hogy élek

amíg leszek

Kisváros

Dési Incze János festőművész emlékére

Itt koptattuk a köveket,

kikerülve néhány öreget,

akiket már elkoptattak

a kövek.

Korzóztunk, akár a régiek,

kik meg-megálltak

a kirakatok előtt,

és kokettáltak.

Itt koptattuk a köveket,

és néha beültünk

a Három Tetűbe,

ahol rágyújtottunk

és kávét kértünk.

Tündököltünk.

Itt koptattak el

minket is a kövek.

Itt csépelt ki

bennünket is az idő.

És végül mi lett belőlünk ?

Törek…

Szederinda

1.

Szeptember végén születtem,

Szent Mihály havában, a Mérleg jegyében.

Szeptemberben szedret szedek.

Ilyenkor rám csavarodik a szederinda:

a kezemre bilincset vet,

a lábamra béklyót köt,

a nyakamba hurkot dob.

Gyermekkoromban egyszer

egy veder szederrel

cipekedtem a havason az átvevőhöz.

A zsebemben egy vagyon volt

az a tizennyolc lej,

amit az átvevő adott.

Látod, kedvesem,

most már hazahozom

a szeptemberi szedret,

és befőzöd…

Most is, mint máskor,

rám csavarodik a szederinda –

a kezemre bilincset vet,

a lábamra béklyót köt…

Így ölel engem magához a szülőföld.

2.

Finom a szederből készült befőtt.

Fanyar-édes, fényesen fekete.

Ehetek belőle reggel, délben, este.

Ehetek belőle az év

mind a tizenkét hónapjában,

mind a négy évszakában…

És lehet, egész esztendőben

eszembe sem jut a szederinda,

amely a derekamra csavarodott,

amely a kezemre bilincset vetett,

amely a lábamra béklyót rakott,

amely a nyakamba hurkot dobott…

Nem jut eszembe a szederinda,

mely átszövi a Mindenséget,

és nem csak szeptemberben,

hanem mind a tizenkét hónapban,

mind a négy évszakban felém kúszik…

Nem jut eszembe a szederinda,

amely észrevétlenül, alattomosan

kapaszkodik fel a tömbház oldalán,

és a harmadik emeleten végül rám talál.

Karácsony

Templomba megyek karácsonykor,

hogy megbízható forrásból halljam a hírt,

miszerint megszületett Jézus Krisztus.

Testvéreim ott ülnek a padsorokban,

ismerem őket még az elmúlt évezredből.

Látom, megöregedtek ők is, mint én,

akinek már hetvenedikszer jött el az angyal.

Templomba megyek karácsonykor.

Testvéreim ünneplőbe öltöztek.

Tiszták ők már, de még tisztábbak

akarnak lenni,

ezért az Úr asztalához járulnak,

és magukhoz

veszik az oltári szentséget.

Templomba megyek karácsonykor.

Itt akarom meghallani a hírt,

hogy megszületett

a világ megváltója, és hinni akarom,

hogy beteljesedik az ígérete.

Templomba megyek karácsonykor.

Testvéreim kiengesztelődve,

malaszttal telten, áhítattal énekelnek.

Valamennyien bizonyságát adják annak,

hogy nem felejtették el még

a gyermekkorukat.

‍