Nagyinterjúk, életút-beszélgetések, tematikus beszélgetések írókkal, költőkkel, alkotóművészekkel, értelmiségiekkel – Erdélyből, Romániából, a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból.
Mint író nem szívesen távolodnék el az anyanyelvi közegemtől, tíz-húsz év idegen nyelvi környezetben már alaposan roncsolja a nyelvérzéket.
Abban a kevert tót–magyar világban a maga természetességével éltünk benne, nem igazán emlékszem tudatosságra – szerintem még a szlovák hagyományőrző csoport tagjai sem voltak öntudatos szlovákok.
Szeretek olyan verseket írni, amik közel állnak a hétköznapok motívumaihoz. Ezekből próbálok építkezni, és olyan versszerű szöveget létrehozni, aminek van egy önmagán túlmutató jelentősége.
A magunk lábán álltunk, magunknak adtunk díjakat. Könyvek is alig-alig érkezhettek Magyarországról, amit átengedtek a határon, az is inkább világirodalom volt, méghozzá a semlegesebb fajtából...
Többféle versút létezik. Bőven van példa formához kötődő és attól elrugaszkodó, versként kezelt és versként valóban, hitelesen működő szövegre.
Merre visznek az utak Vargavárosból?