Zárt közösségek, beidegződések, szorongások – Hármas könyvbemutató a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Június 5-én, szombaton a Bulgakov Kávéház belső teraszán szék széket ért, a hét előtt pár perccel érkezők már alig kaptak helyet. György Alida, Mărcuțiu-Rácz Dóra és Sztercey Szabolcs hármas könyvbemutatója az egyik legnépszerűbb esemény volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét kávéházi programjai közül. A szerzőket Kovács Péter Zoltán kérdezte.
A beszélgetés moderátora kiemelte, hogy mindhárom kötet nagyon egységes, legfőképp tematikai szempontból, illetve mindháromban fellelhető egyfajta liminalitás-élmény. György Alidáé szerinte a gyerekkori, illetve a felnövéstörténeteknek biztosít teret, Sztercey Szabolcs verseiben a kisgyermekkor, a szülés, a megszületés témája a nagyon meghatározó, míg Mărcuțiu-Rácz Dóránál a női lét, a zaklatás, a kiszolgáltatottság érzékelhető.

Fotó: Szentes Zágon
Kovács Péter Zoltán szerint György Alidánál előképnek tekinthetők Bodor Ádám körzetregényei, avagy Borbély Szilárd Nincstelenekje is. Arra kérdezett rá, hogy mennyire törekedett egységes kötet létrehozására a szerző. György Alida elmondta, hogy a téma valamilyen szinten tudatos volt, de a kötet formája, hogy ilyen módon álljon össze, az nem. Kiemelte ugyanakkor, hogy Agota Kristof A Nagy Füzete nagy hatással volt rá, valamint az utolsó szövegek megírásakor éppen Jon Fosse Triológiáját olvasta – ahol a repetitív, tőmondatok ragadták meg figyelmét. Bodorra nem gondolt, de megtisztelőnek tartja a felvetést. Másik kérdésre reagálva kifejtette, hogy őt nagyon foglalkoztatják a végtelenül zárt közösségek (hiszen ő is onnan jön), azok világa, működési mechanizmusai. A kommunizmus eltörlésével a határzár is eltörlődött – az így létrejövő csonka családok, azoknak világlátása, világba való beletanulása érdekelte a szerzőt.

Fotó: Szentes Zágon
Sztercey Szabolcsot kötetének megírásakor a családkoncepció foglalkoztatta, ő tudatosan erről szeretett volna írni. Szerinte a gyermeki nézőpont az önreflexió egyik eszköze, a családról alkotott képünk más szemszögből való megvizsgálása. A születés is – mint tematika – a gyermeki rácsodálkozás révén van jelen a kötetben. Elárulta, hogy számára nagyon abszurdnak és furcsának tűnik a megszületés folyamata, még ha azt egyértelműségnek vesszük. Arra reflektálva, hogy van-e kritikus hangvétel a szövegében, elmondta, hogy van kritika, irónia, de önreflexió is. Ezzel egyidejűleg a kritika tárgya a dogmatikus berögződés a családdal kapcsolatban, és inkább ezeket próbálja kötetében felfejteni. Alapvetően azt gondolja, hogy a beidegződések mindig elfedik a másikra való tiszta reflektálás lehetőségét, és ezeket kell feltárni, majd szembenézni velük.

Fotó: Szentes Zágon
Mărcuțiu-Rácz Dóra elmondta, hogy az elején más koncepción indult el, csak később talált rá a kötet tematikáira. „Nem normális – mondja –, hogy feljön az egyetemista, és szorong” – ezt megfogalmazva áthelyezte a beszélőjét is egy nagyvárosi közegbe. A kötetből az türemkedik ki, amit megélt Kolozsváron, például mikor hazagyalogolt a Mikó Kerten keresztül a BBTE hírhedt kampuszába, Hașdeuba. Persze nem pusztán feminista perspektívából megíródott szövegek vannak jelen a kötetben, hanem például az állatokról írt versei is. Kíváncsi volt arra, mint mondta, hogy az irodalom milyen kérdésekre tud választ adni, ha egyáltalán tud.

Fotó: Szentes Zágon
A beszélgetés második feléből kiderült, hogy György Alidát elsősorban nem az egyéni, hanem a kollektív traumák érdeklik; Sztercey Szabolcsra nagy hatással volt a mágikus realizmus (például Borges), illetve a fantasy meg a sci-fi irodalma; Mărcuțiu-Rácz Dórához pedig közel áll az esszélíra kifejezés (példaként Vida Kamilla költészetét emelte ki), hiszen több verse is úgy született, hogy „nagyon sok előző életében rossz próza volt”, amiket végül lerövidített.
És hogy milyen típusú kötetet várhatunk az elkövetkezendőkben a szerzőktől? Mărcuțiu-Rácz Dóra prózakötetet szeretne írni, Sztercey Szabolcs a filmek világába indulna el, György Alida pedig most fejezte be a drámáját, és ugyan elsősorban prózaíró, de ha véletlenül megszállja valami sátán, akkor verseskötetet is kiad majd egyszer. Kérdésemre, hogy mit nem szeretnek egyáltalán a kötetükben a meghívottak félig-meddig kitérő választ adtak, de megnyugtatták a jelenlevőket, hogy: „Majd megpróbáljuk még egyszer, pár év múlva”.