Versek

Nógrádi Kiss Magdolna munkája.

Nikotin

Ma halt meg apám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan.

És mégis be akarják tiltani. Zárt helyeken. Apámat.

Apám sima Carpaţi volt, Winchester volt, Camel volt,

lassan lett apámból nikotin, ötven év alatt, előbb csak a tüdeje, aztán belülről kifelé egyre inkább.

Sárga az ujjam az apámtól, elszívok napi harmincat.

Aztán rák lett belőle, előbb csak a tüdeje, aztán belülről kifelé egyre inkább.

Betiltják a rákot.

Kérem, tiltsák be a rákot.

Kérem, tiltsák be apámat.

Cigizett az autóban, mi, a tesómmal ott ültünk hátul,

mikor a gyárból hazajött, csendben kellett maradni,

ha délután lepihent, csendben kellett maradni,

ha ivott, jobb volt csendben maradni.

Mikor megölelsz valakit, és a péniszeddel érzed a péniszét, akkor egyforma magasak vagytok?

Néha becigizek az autóba, igaz, csak ha nincs ott a kisfiam, de a füst és a szag beivódik a kárpitba.

Idegesít, ahogy ordít a gyerek, fáradt vagyok.

Belefáradtam.

Hogy írjak így, itt zajong mellettem.

Nem tudom ezt a kurva verset se megírni így,

nem tudok rímeket keresni,

nem érzek semmilyen ritmust,

itt vinnyog mellettem.

Egyedülálló apukát játszok, fürdetlek, öltöztetlek, kakaót csinálok, mesét olvasok, porszívózok, kenyeret pirítok, rendet rakok, verset írok, kussolj már!

Kérem, tiltsák be az apákat.

Teodora

legyen egy tornác mindig a zsebben

összecsukható őszi napsütés

főzöm a kávét, míg belerebben

a depressziónkba egy foszlány, egy mondat

egy beszélgetés félreérthetősége,

de ez a tévedés is csillog,

mert ugye zsebretettük istent

az ima is instant, te meg csak csillag

csillag a gyönyör huzatában.

Szerintem én is az vagyok.

A mindennapok paplanhúzatában

bújjunk el, gyere, a zsebünk itt is

ragyog a sötétben. Kilóg a fény széle.

Legyél a kávé, egy rím a sorvégre,

legyél a reggel, a lélegzés íve,

és persze a kérdés: dansezi cu mine?

Talán december

narancshéjsötét

szánkózik az orrnyergemen

az éjszaka tétova

az álmom ostoba sültszag kavarja fel

zenélő képeslapok

hiánya kong a postaládában

szorong a címzett

az idén is jó lett a kötött kardigán

narancshéjsötét

gyomorsavörvénybe bámulok

apa szemébe valahol

ahol inkább az alkohol csillog a hártyán

villanyvasutat kaptam

a jézuskát nem ismerem

rossz gyereknek rossz ajándék

én ma este apával mennék ahová ő megy

narancshéjsötét

ritmus a rothadás

szőnyegbe ragadt tűlevelek

becsomagolom amit én nem merek megkapni

narancs a vékonybélben

bennem egy csecsemő teste

sötét héjjá hámozva

majd jövőre elhozza a jézuska talán

‍