.svg)
Horváth Levente munkája.
A szellem bűne, a lélek őrülete, a test betegsége.
Tapossuk egymást jó trágyamelegben,
nincs kilátás egyébre.
Kristályos égre, légre, nyílt elmetisztaságra.
Sikálunk bőszen, tudományosan,
ragyog a trágya.
Száll illatfelhő, életünk csontig fertőtlenítve.
Olcsó a vér, de valahogy
sosincs elég belőle.
Ha lecsapolják, tán beáll a kívánt sűrűség.
Pirosan tüntet zöld, fehér,
fekete, sárga, kék.
Keserű, édes, savanyú, penészes: egyre megy.
A földre ontott ég levét
az élet issza meg.
Terjeszkedik, gyarapodik, kereken és puhán.
Bízik, hogy van valami új
az utolsó után.
Kell hogy legyen, a harsonák kezdetkor zengenek.
Eszik, iszik, unatkozik, fél,
szenvedélybeteg.
A csillagokat kémleli, az űr mindent megold.
Ha szalmakazal is a lét,
tű benne sose volt.
Ártatlan test, lelki erő, háborítatlan szellem,
segítsd a sápadt létezőt,
önmaga ellen!
