Törpe eposzok - eposzi töredékek

‍

Első törpeposz

           Bodó Márta gender-témájára

Beton-ülte tájon, horpadt kukák között

látta meg emberünk a napvilágot,

pontosan akkor, mikor a tüzes szekér az égbolt tetejére hágott. És görgetett kocsit, öltöztetett babát,

sártortát készített, levetette magát

a lépcsőházi korlátról a mélybe,

keze tört, térde vérzett, homloka berepedt, fűnek-fának beszólt, de valahogy túlélte. Szakadt nadrágban ágált, térdét verdeste inge, haját befonta, aztán néha tüskére nyírta,

fűvel-fával tekergett, de valahogy kibírta,

gyötörték reggel-este keselyűképű gondok.

Amit bekötött délig, az éjfélkor kibomlott,

tették-vették az árvát dobozból skatulyába,

sehol sem bírt megülni, maradt mindig magára

és fölsóhajtott egyszer a földön ülve: ember,

fiúleány szívemből kiáll a rusnya gender!

Második törpeposz

Erdélyi Tünde Brédás álmára

Széles pusztaságban íróasztal áll

posztófödte lapján súlyos bibliával,

papírok szanaszét, sorok futnak szerte,

sűrű, mint a mákony, értelmetlen írás.

Balról sziklagádor, sötét víz patakzik,

kígyóáradása már nyakamig fölnő. Bréda mestert látom jobbról, egymagában,

rávetül a nemlét, fémes nincstelenség. Mindent visz a nagy víz, fa sarjad alattam,

emelkedem rajta, lomb ragyog a napban. Bréda mintha szólna: ciprusom leszel te? Szárnyra kelve súgnám: madarad ha lettem!

Harmadik törpeposz

Benke András order in disorder ötletére

Hogy léptem, megint egy tagom leszakadt.

Volt néhány ötletem, mind pocsékba ment. Tervrajzaim, sápadt, foszló rongyain körtáncukat ropják csonka napjaim.

Sörök, borok, sérók, búrák, figurák,

ekevasak, párnák, festett fababák,

úszó csillagképek, távolodó sólyom,

halottaim lépte kongó folyosókon,

fölöttem, alattam tűzkavics görög,

zuhannak a szélben ólmos függönyök,

éjre nap, napra éj, lelkem megkeres:

nézd, a horizonton két függőleges!

A fenti sorok az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) által a Kolozsvári Magyar Napokon hagyományosan megszervezett helyszíni versírás program 2018 augusztusi kiadásán születtek.

‍