Régészettől a szépirodalomig: Száraz Miklós György megkésett, de annál érdekesebb irodalmi debüttörténete

Augusztus 24-én, délután öt órától Száraz Miklós György nem szokványos könyvbemutatójára került sor a Bulgakov irodalmi kávéházban. A szerteágazó érdeklődésű történésszel, régésszel, és szépíróval Papp Attila Zsolt beszélgetett. Az eseményt a Kolozsvári Magyar Napok keretében az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezte.

Száraz Miklós György nem csak a kolozsvári kánikulára készült fel (egy fenséges spanyol női legyezővel), hanem Erdély kultúrájából, földrajzából és történelméből: mondhatni többet tud róla, mint a legtöbb erdélyi – jegyezte meg a szerzőről Papp Attila Zsolt, majd Döme Barbara és Vajda Anna Noémi könyvbemutatójához kapcsolódva, feltette a kérdést, hogy miért ilyen későn indult Száraz Miklós György szépírói karrierje. A szerző elárulta, ugyan írt verseket fiatalkorában, édesapja sikere és Kossuth-díja azonban igencsak késleltette ekkora mértékben a szépirodalmi debütöt. Elmondása szerint kíváncsi, lelkes gyermek volt, ezzel a szerteágazó érdeklődési körrel tudná magyarázni azt is, hogy csak harmadjára vették fel az ELTE történelem–levéltár képzésére, ahonnan később a régészet felé szakosodott. A történészkarrier kapcsán kiemelte László Gyulát szakmai munkásságát mint kulcsfontosságú tényezőt, és felidézett pár számára kedves legendát és anekdotát szigorú tanáráról.

Ami az elején akadálynak tűnt, később a szépírói pálya fő katalizátora lett: Száraz Miklós György úgy emlékszik vissza, hogy édesapja betegségétől adta meg neki a „löketet”, hogy gyorsan megmutasson neki valamit, Száraz György azonban sajnos nem élte meg az első regény (Az Ezüst Macska) elkészülését. Neki a szerző egy külön kötetet dedikált, az Apám darabokban című munkát, amelyből a beszélgetés végén fel is olvasott. A második kötet indulása is rendhagyóan sikerült, a szerző egyáltalán nem tervezett újabb regényt írni, így nem csoda, hogy a Lovak a ködben kezdetben erőltetett, nehezen alakuló projektnek tűnt, amelyből sok próbálkozás és átírás után született meg Márta története. Ennek kapcsán Papp Attila Zsolt kiemelte a regényekben és novellákban átjáró szereplőket, az életrajzi elemek becsempészését a szépirodalmi szövegekbe (például a Gyilkos-tóról írt novella esetében), valamint annak a megpróbáltatásait, hogy férfiként egy felvidéki lány szemszögéből írjon. Ezt a szerző nem tartotta különösebben problémásnak, szerinte az írói mesterség velejárója, hogy kimozduljon a komfortzónájából, és ha kell, akár negyvenévesen is bele tudjon bújni egy kétszer idősebb személy bőrébe.

Mindezek mellett Száraz Miklós György felidézte fiatalkora erdélyi barangolásait, tapasztalatait a román vagy székely befogadókkal, akik készen álltak akár a saját gyermekeik közé is beengedni, vagy örömmel osztották meg vele élettörténetüket. A szerző azonban úgy gondolja, kalandozásai ellenére nem jelentheti ki, hogy „jobban” ismerné Erdélyt a helyi lakosoknál, ugyanakkor érez egyfajta lelki rokonságot a kelet-európaiak közt, különösen a grúzok és magyarok esetében. Zárásképp Száraz Miklós György felolvasott az Apám darabokban című regényből, majd dedikálta könyveit az érdeklődőknek.