.svg)
Sepsiszentgyörgyön a PulzArt összművészeti fesztivál első napján Horváth Benjivel idén megjelent kötetéről Selyem Zsuzsa, író, irodalomtörténész indított beszélgetést. Az eseménynek szeptember 13-án, csütörtökön 19 órától a Szimpla adott otthont.
A moderátor indításként megjegyezte, hogy A Dicsőséges Európának mottója („Today we play, tomorrow we pay”) a kötet végére epilógussá is válik. Horváth Benji elmondta, hogy valamiféle szembenézésre volt szüksége azokkal a kérdésekkel, amik őt foglalkoztatták, szeretett volna kilépni az „énköltészetből”, ennek perspektívájából. Úgy érezte, van még olyan dolog a világban, amit lehet, hogy pont neki kellene feldolgozni. Ezt követően a kérdező arra volt kíváncsi, hogy milyen érzés a szerző számára, amikor versírás közben nem önmagára figyel; mit gondol, volt-e olyan pillanat, amikor alkotás közben annak ellenére, hogy nem az önnön történetét írja, mégis mintha az a sajátja lenne? Horváth válaszként felelevenítette, hogy a Rozetta & Csurjumov Geraszimenko című versének ötletéhez egy veszekedés is hozzásegített, hiszen elgondolása alapján, amit nem lehet veszekedéssel elvarrni, abból valami kell legyen.
Selyem Zsuzsa kérésére ismertette az elhangzott „Simulékony mérges démon a romantika” sorban rejlő jelentést: hiszi, hogy nagyon könnyen bele lehet süppedni a hős, az énekes, a fájdalmait feldolgozó költő szerepébe, és bár e folyamatnak megvan a tisztító jellege, mégis sok önhazugság rejlik mögötte. Az emberek még mindig hisznek a romantikában, illetve hisznek abban, hogy értelme van a küzdelemnek, ami nem baj, ellenben, ha a küzdelem mellé tetszelgés is társul, az már problémás.
A beszélgetés következő pontjában a moderátor felhívta a figyelmet, hogy a kötetben hangsúlyos szerepet kapott a durvább romantikus viszonyok szimbólumaként Marilyn Monroe is. Arra reagálva, hogy miként ismerte fel magát tágabb kontextusban az említett alakban, Horváth Benji megemlítette, hogy volt olyan időszaka, mikor nagyon foglalkoztatta, mit lehet kezdeni a Marilynéhez hasonló összeesküvés elméletekkel. Ekkor ásta magát mélyebben bele a popkultúra dívájának világába, hetekig olvasott róla, filmeket nézett vele kapcsolatban. Szerinte Marilyné egy nagyon komplex történet, hiszen abban az időben a hollywoodi sztárok a stúdiók rabszolgái voltak, és ebből a szerepből nehezen, vagy egyáltalán nem is lehetett kimozdulni. Marilyn Monroe egy adott ponton nagyon elit körökben mozgott, Kennedyékkel több ízben került kapcsolatba, többek között ezért gondolják azok, akik szerint inkább lett merénylet áldozata, mintsem öngyilkos, mivel túl sok titkot tudott, amiknek a felfedésével férjének is fenyegetőzött. Azért lett fontos Horváth számára pont az ő személye, mert szerinte Marilynnek van ma egy olyan imidzse, ami valójában nem ő. Mai napig rengeteg kaotikus pletyka lengi körül, miközben neki nem volt boldog szerelmi élete soha, amit maga be is vallott, mégis ő volt a követendő minta a fiatal lányok számára. Szerinte Marilyn tele van titkokkal, és emiatt izgalmas számára, mivel sokkal mélyebb dolgok övezik személyét, mint amit ő valaha is a külvilág számára eljátszott. Arra a kérdésre, hogy számára mit jelent a szexszimbólum, csupán annyit mondott, hogy egy tragédia.
Selyem Zsuzsa a második vers felolvasását követően feltárta, hogy a kötet egyik problémája a párbeszéd lehetőségeinek keresésében zajlik. A szerző szerint a figyelem, a türelem, az empátia hiányzik főként az emberi kapcsolatokból, az, hogy az emberek megértsék egymást. Vezető szerepet tölt be a kapcsolatokban a sértettség, az, hogy mindenki saját haragját kivetítse másokra, vagy másokkal pótolják a bennük keletkezett hiányt. Mindannyian vagy az ördögöt, vagy a megváltót keressük, holott mindkettő megvan mindenkiben. Bevallotta, hogy számára évekig tartó személyes küzdelembe került, hogy ne húzza fel magát bizonyos helyzetekben, ehhez pedig figyelemre, türelemre, és mindennapi tudatos „edzésre” van szükség, hogy önmagában egyensúlyt tudjon tartani. Arról is mesélt ezzel kapcsolatban, hogy miként szán időt a versírásra nap, mint nap: saját bevallása szerint ő rendkívül grafomán volt, aki már csak attól depressziós lett, ha nem tudta megírni az aktuális napra betervezett szövegét. Ahhoz, hogy ez változzon, meg kellett találnia önmagában a türelmet és a figyelmet, és így tudta megértetni magával, hogy nem muszáj mindent megírjon. Az is sokat hozzátett ehhez a dologhoz, hogy három éve szerkesztő, emiatt sokszor kell megrendelésre szöveget írjon, amik nem mindig úgy sikerülnek, ahogy szeretné, ám vannak olyan írásai, amiket később elővesz átdolgozás céljául. Úgy gondolja, hogy az alázat, ami még hiányzik az emberekből, jelen esetben a szöveggel szembeni alázat, ami hozzásegítette ahhoz, hogy valóban megszülethessen az adott mű. Ugyanakkor soha nem tekinti késznek a verseit, mindig tudna velük még dolgozni, még az említett kötetben valókkal is, azonban nem fog, mivel nem írhatja mindig ugyanazokat a verseket.
A képeket Kristó-Gothárd Hunor készítette. További fotók a PulzArt Facebook-oldalán érhetők el.
