.svg)
Június 30-án, szombaton Torockó adott otthont az E-MIL által szervezett Nők a szó mögött címmel indított beszélgetésnek. A Double Rise keretein belül zajló eseményen Kali Ágnessel, László Noémivel és Marton Evelinnel ismerkedhetett meg a közönség, a moderátor szerepét ezúttal Fischer Botond vállalta.
A meghívottak kezdésképp az rendezvény címével kapcsolatos gondolataikat fogalmazták meg. Kali Ágnes szerint ez a név, hogy Nők a szó mögött, valójában rájátszás. Érdekesnek találja, hogy több ilyen irodalmi megmozduláson, ahol nők a meghívottak, a címben is szerepel általában a nő, amolyan hívogatószóként. Márton Evelin pedig kissé kibővítette a megnevezést: A nő a szó mögött maradt. Fischer Botond ezt követően az első kör felolvasás megkezdését kezdeményezte, azzal a kéréssel, hogy az elhangzó művek lehetőleg kimozdítsák a helyzetet az addig boncolgatott cím bűvköréből.
Márton Evelin nemrég megírt rövidprózákat hozott. Szerinte némileg nehéz helyzetben van prózaíróként, mert felolvasásokon is több időt vesz igénybe, a publikálás menete is lassabb, de nem ért egyet azzal, hogy ő „külön utasként” másképp képviseli generációját a többiekhez képest. A Fischer Botond által feltett kérdésre, hogy mi kötheti össze a meghívottakat, azt válaszolja, hogy bár másképp beszélnek bizonyos dolgokról, a témáik ugyanazok. Kali Ágnes ezzel kapcsolatban annyit mondott, hogy nagyjából ugyanazok az erdélyi irodalomban mozgó és alkotó személyiségek vannak jelen ugyanazokon a rendezvényeken, ezért az egymáshoz való kapcsolás nem meglepő, nehéz kimozdulniuk a kialakított körforgásból.
A szót ezt követően László Noémi vette át, aki kérésre Kínában tett utazásáról mesélt. Sanghajban képviselte (számára meglepő módon) Magyarországot egy irodalmi fesztiválon, mellette még 9 európai íróval. Elmondása alapján ezen a félhivatalos úton csupán technikailag találkozott kínai írókkal, de gyakorlatban mindez nem történt meg. A kínai szerzők külön kínai szigeten, míg az európaiak külön európain éltek, tette hozza. Ezzel szemben azonban elmondhatja, hogy jobban megismerte európai írótársait, csak azt nem érti, hogy miért kellett ezért ennyit utazni, jegyezte meg viccesen. Végül azt a konklúziót vonta le, reflektálva az adott eseményre is, hogy sokszor nem arról szólnak ezek a találkozók, mint amit a nevük előre sugall.
A továbbiakban Fischer Botond Kali Ágnes most megjelent, debütáló kötetéről kérdezett. Az Ópia szövege egy téma köré épül, fejtette ki a szerző, mely egy álommal kezdődik, és azzal is zárul, a versek után pedig vagy álomfejtéssel, vagy telefonos jegyzettel találkozhat az olvasó. Többek között édesapja öngyilkosságát írja le benne, illetve az élményt, hogy milyen volt így felnőnie kislányként. Kihangsúlyozta, hogy unokatestvére, Kusztos Juli is fontos szerepet vállalt illusztrátorként a kötet munkafolyamatában. Végül megjegyezte, hogy bár hivatalos kritikák még nem annyira láttak napvilágot, a személyes vélemények ijesztően jók, amik számára nagyon furcsa. Kiemelte, hogy többek között Nagy Hajnal Csilla költőnek mutatta meg munkáját, és az ő véleménye nagy hatással volt rá. Ugyanakkor az intenzív reakciókat, amik sokszor utolérik különböző közösségi oldalakon (pl. Intsagramon) még szoknia kell, fejtette ki.
Végezetül Márton Evelin reagált a beszélgetés irányítójának provokációjára, ami szerint a költőkhöz képest késésben lenne, vagy lassabban tudna mozogni íróként. Válaszul megjegyezte, hogy változó, mikor mit ír, hosszú, vagy rövidprózát, hiszen olvasófüggő, hogy ki mit fogad be. Pár éve arra az elhatározásra jutott, hogy felhagy a regényírással, bár ő soha nem vallotta magát regényírónak. A Szalamandrák éjszakája című regénye 2015-ben jelent meg, de azt mondja, nem hatalmasodott felül rajta a kényszerérzet, hogy ismét kiadjon valamit. Készülő kisregényének legújabb változatát szerkesztőjével, Vida Gáborral már nem is olvasták végig, annyira unták, mesélte el, és hozzátette, hogy ő szeret a saját maga ritmusában dolgozni. Mindemellett arra is kitért, hogy szerinte pocsék a szövegírási technikája: először kitalál egy címet, majd megírja hozzá a mű közepét, ezután a végét, és akadnak helyzetek, amikor rájön, hogy amit addig dolgozott, nem ér semmit. Van egy Kidobott mondatok nevű mappája, amelyben több oldal lapul, osztotta meg az ottlevőkkel, lehet egyszer azt fogja megjelenteni.
Mielőtt még mindenki szétszéledt volna, a zárást még egy kör felolvasás előzte meg.
