Nincsenek nevek a versrovatban! - rója föl valaki. Nincsenek nevek a versrovatban, panaszolom valaki másnak. Hogy ne lennének, XYZ-nek mindjárt három neve is van, nem?
A név, a lap neve, a lapnak a benne megjelenő neveken nyugvó neve, jó neve, hírneve, jó híre, hogy ez mennyire fontos!
Billeg a lap, ha nincsenek benne nevek, és akkor elzárják majd valahol a csapot? Vagy vastagabban ömlik a sugár, ha húzósabbak a nevek a lapban?
Szövegek vannak, de azt nem biztos, hogy túl sokan elolvassák, a neveket ellenben azok is átfuthatják, akik nem áldoznak szövegolvasásnyi időt a lapra, és röntgenszemükkel így mérik majd föl, mennyit ér. A nevek alapján.
És egy idő után, ha nem vigyázunk, a szövegeket egyre kevesebben olvassák, a lapok értékét az adja majd, hogy itt és itt ezek és ezek a nevek szerepelnek, és évtizedek, évszázadok múlva majd egészen könnyen kutatható, hogy mely lapokban mely szerzői körök közöltek, és hogy a magyar irodalomban ki kinek milyen barátja, harcostársa volt.
Így harcolunk mi, magyarok, lóhátról hátrafele nyilazva, vágta közben, semmi szöveg, semmi olvasás, röpülnek a nevek fényes nyílvesszői, belefúródnak igazgatók, kurátorok, államtitkárok, miniszterek szívébe, és megnyitják a csapokat, hegyük nyomán források erednek, és tovább él a lap, hogy újabb nevek szerepelhessenek benne.
De hol a szöveg, a névtelen, a drága, a gonddal csiszolt, jó szívvel elengedett, valamit mondó és önmagáért való szöveg, amit nem szerkesztő kért, ami nem csupán egy név alatt áll, amiről a fölötte húzódó név nélkül is tudjuk, ki áll mögötte. Hol a szöveg, ami mögött áll valaki, nem csak a név lebeg a cím fölött, hol a szöveg, aminek súlyát nem a név adja, hol az olvasandó, olvasható, elolvasott és nem csupán nevekkel tüntető, nevekkel felcímkézett szöveg?
Ilyen szövegeket szeretnék abba a versrovatba, de ebből szinte egyenesen következik az, hogy ha kérem, akkor kérésemmel azonnal átdöföm ezt a szöveget, és kapok majd helyette szépen szálló név-nyílvesszőt. Nem tudom, mihez kezdjek, mert ha nem kérek szövegeket, akkor nem lesznek nevek a versrovatban, és a szerkesztőséget megeszi a szégyen. HELP!