„Nem az idő halad: mi változunk”

Márton Evelin

„Nem az idő halad: mi változunk”

Madách Imrétől Az ember tragédiája nem csak a magyar drámairodalom legismertebb alkotása, hanem talán az egyik legtöbbet fordított, magyar nyelven íródott mű. Ugyanakkor a drámai költemény már több mint 160 éve állandó ihletforrás képzőművészek számára is, hiszen „alig száradt meg a tinta” a mű kéziratán, máris elkészült a legelső olyan alkotás, amelyet Az ember tragédiája ihletett. Than Mór Ádám az űrben című olajfestménye 1863-ban keletkezett, és ma az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében található. Az első átfogó, azaz minden színhez külön-külön kapcsolódó, 20 képből álló sorozatot Zichy Mihály készítette el – a maga korában igen híres, a romantikus stílusban alkotó festő 1887-ben mutatta be a nagyérdeműnek a műveket, amelyek máig talán a legismertebb Tragédia-illusztrációk. Jelen lapszámunkban Orth István nagyszebeni grafikusművész sorozatának egy részét láthatják, amely munkák javarészt 2020-ban, tehát a világjárvány és az ehhez kapcsolódó bezártság idején készültek. A művészt, saját bevallása szerint, mindig is foglalkoztatta Madách Imre filozofikus költeménye, ám az említett év történései hozták el a megfelelő hangulatot ahhoz, hogy a művek meg is szülessenek. Az alkotó huszonegy, vegyes technikával készült illusztráción mutatja be a drámai költemény tizenöt színét. Ugyancsak ő maga vall arról, hogy a korábban említett Zichy Mihály 20 méretes képből álló Tragédia-sorozata például különleges igényességre intő etalon volt számára. Orth István református teológusként kezdte pályáját, majd egyházművészeti témában szerzett doktorátust, később a bukaresti képzőművészeti főiskola hallgatója, ahol Kazár László, a romániai grafika kiemelkedő alakja volt a mestere, aki minden tanítványára nagy hatással volt. A Nagyszebenben élő grafikusművész életműve rendkívül sokrétű, és ahogyan egyik interjújában állítja, életének legfontosabb eseményei maguk a művek, amelyeket létrehoz. Az ember tragédiájához készített grafikák elsősorban a teremtett világ mibenlétére kérdeznek rá. A transzcendens életérzés, a hit mindegyik mögött kitapintható, ami az alkotó pályájával, életével magyarázható, református lelkészként is a formai és a gondolati tisztaságot tartja vezérelvének. Stílusára jellemző a szürrealista eszközök használata: az organikus és a gondolati világ közötti szoros kapcsolat formákon és felületeken keresztül jelenik meg. A kolozsvári Kriterion Könyvkiadó és a nagyszebeni Honterus Verlag magyar, illetve német nyelven készítette el Madách Imre Az ember tragédiája díszkiadásait, Orth István illusztrációival. Az alkotó a kötet utószavában a következőképpen vall arról, hogyan látja, értelmezi a Tragédiát:

‍

Orth István: Az illusztrátor utószava*

Az Isteni színjáték Dante szerint „komédia”, az emberi színjátékot viszont Madách Imre „tragédiának” nevezi. Az ember tragédiájában Madách a történelmi múlt mellett a jövőbe is betekintést nyújt. A jövőbe – a mi jelenünkbe –, a globalizáció, a robotok, a homo-digitális világába, ahol személyi kódszám a nevünk, klónozzuk az élővilágot, múzeumba zárjuk az érzelmeket és a szellemiséget. Madách nem mondja ki, de világosan utal arra, hogy ez a vég – és remélhetőleg csak a civilizációnk számára. Az ember kimenekülhet a világűrbe, esetleg túlélheti a katasztrófát a föld alatt vagy a sarkvidéken, majd kezdheti az egészet… elölről.

Az ember tragédiája nem csak a magasabb eszmékért és ideálokért való kilátástalan évezredes küzdelem, hanem inkább az a tény, hogy azóta, amióta tudomást szerzett önmagáról – egyedül van; valamint az, hogy végső soron minden küzdelem a puszta létért való harcra korlátozódik: enni vagy nem lenni.

Ádám magára van, nem érti meg senki. A számára annyira fontos nép először éljenez, majd feszítsd-meget kiált. Éva, a sokat dicsőített nő, aki a maga külön tragédiájával mindenütt jelen van – fejezetről fejezetre – mint rabszolga, mint szajha, feleség, apáca, táncosnő, forradalmár, udvarhölgy vagy anya –, nem vesz részt a küzdelemben és a vívódásokban – átalussza a „komédiát”. Az állandó kísérő Lucifer – Ádám másik énje, a vitapartner, az anyagi világ kötődéseitől mentes szabad szellem megvilágítja a dolgok lényegét, de megoldást nem tud kínálni. Az Úr sincs mellette… „pihen”… és nem ígér semmit… te csak „küzdj és bízva bízzál”.

* (In: Madách Imre: Az ember tragédiája, Orth István illusztrációival. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár / Honterus Verlag, Hermannstadt, 2023. A német és magyar nyelven megjelenő díszkiadások első bemutatója 2023. november 18-án lesz Nagyszebenben a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete  szervezésében.)