.svg)
Kedd este horgonyozott le a Kolozsvári Kikötő második hajója, ahol az utasok között Láng Orsolyát, Ozsváth Zsuzsát, Csutak Gabit és Sebők Györgyöt kérdezhette Vincze Ferenc fedélzeti tiszt.
Az est fő tematikája már az első kérdésfelvetés előtt körvonalazódott: a jelenlévő írók, költők közül mindenkiről elmondható, hogy az életében jelen van még valamilyen társművészet az irodalmon kívül. Ennélfogva Vincze Ferenc többek között arra volt kíváncsi a jelenlevőktől, hogy kinél mi volt hamarabb: az irodalom, avagy más művészeti forma, illetve hogy ez a művészeti forma inspirálólag hat(tott)-e irodalmi alkotásfolyamatukra? Sebők György ezzel kapcsolatban bevallotta, hogy nála az írás megelőzte a zenét, noha ma polgári foglalkozását tekintve zenetanár, ám kihangsúlyozta, hogy mindig is írt, még ha kisebb-nagyobb kihagyásokkal is. Szerinte az ő esetében nincs kapcsolat a zene és az irodalom között, mi több, zenészségét nem tekinti szorosan identitása részének. Ugyanakkor volt már olyan alkalom, hogy észrevette, bizonyos ritmussal rendelkező, dallamos szavakat önkéntelen boldogabban használ, de arra is akadt példa, hogy annyira elmerült egy nép zenéjének kutatásában, hogy az inspirálóan hatott rá. Csutak Gabi ehhez kapcsolódva elmondta, hogy kulturális újságíróként ma már többek között tudósítással, kritikaírással foglalkozik, melyet azonban megelőzött egy megalapozott elméleti, filozófia háttér. Csak később jutott eszébe, hogy saját irodalmat kellene létrehozzon. Kihangsúlyozta, hogy bizonyos képzőművészeti alkotások megfigyelése, és az arról való tudósítás (pl. Ladik Katalin performanszai) ihletet adnak neki, melyet néha felhasznál irodalmi alkotásaiban.
Ozsváth Zsuzsa a beszélgetés során elmesélte, hogy ő jelenleg színházban dolgozik irodalmi titkárként, s bár munkaköri feladatai eléggé szerteágazók, mégis bőven jut ideje írni, és amit nem tud megírni, azt örömmel lefesti vagy lefotózza. Azt is elárulta, hogy gyermekkorában rajzfilmkészítő szeretett volna lenni, így rajzolni hamarabb tanult meg; első versét a kiscicákról kilenc éves korában írta. Ez a sorrend mai napig fennáll az életében, és nem akarja keverni a kettőt. Határozottan kijelentette, hogy a két művészeti ágat nála sosem fűzi össze inspirációs kapocs: úgy gondolja, egyszerre két vasat nem tarthat a tűzben, hiszen már egyszer megpróbálta, és egy nem túl szerencsés vers lett az eredménye. Láng Orsolya a kérdésekre válaszolva kifejtette, hogy civil szakmájának ő a rajzfilmkészítést választotta, miután elvégezte az animációs mesterképzést a MOME-n. Ehhez hozzátette, hogy szerinte minden költő biztonsági okokból választ még egy másik szakmát, nemcsak anyagi megfontolásból, hanem amiatt is, hogy ötletforrásai ne merüljenek ki. Másrészt megemlítette, hogy Tejszobor című prózakötetét ő maga illusztrálta, hogy néhol megtörhesse a szöveget, ám később versesköteténél fel sem merült az önillusztrálás gondolata.
Az est második felében a műnemek partjaira eveztek rövid ideig a meghívottak: Láng Orsolya elmondta, hogy ő rövidprózát írt eredetileg, ebből állt össze kisregénye is, de mostanában már sokkal inkább a lírában találja otthon magát; a prózát meg meghagyja édesapjának (jegyezte meg viccesen). Ozsváth Zsuzsa számára érzésfüggő, hogy miben alkot: elmondása szerint másképpen gondolkodik, mikor prózát ír, és más rész kapcsol be olyankor, mikor inkább verset szeretne, de általában mindig tudja előre, hogy mi lesz abból, amit éppen le szeretne jegyezni. Izgatottan várta, hogy az estzáró felolvasáson végre ő is prózai szöveggel állhasson elő, életében először. Csutak Gabi előhozta, hogy kamaszkorában voltak rohamszerű versírásai, amelyeket mindenki József Attilláéhoz hasonlított, majd drámaírással is próbálkozott, míg körvonalazódott számára, hogy őt mégis a próza vonzza. Sebők György pedig saját bevallása szerint párhuzamosan próbálkozott mindkét műnemben, majd fokozatosan a líra fele fordult, bár őt is sokan Vörösmartyhoz hasonlították, aztán szerencsére megismerkedhetett más alkotókkal is, illetve a spoken worddel.
Az estet az esetleges jövőbeli alkotástémák megvitatása, illetve egy felolvasás zárta, mielőtt a hajó ismét vízre szállt.
A képeket Kovács Péter Zoltán készítette.
