.svg)
Szerdán, december 4-én a Kikötőbe néhány idegen légiós költő érkezett, akik a Központi Hajót kitöltve a Bölcsészkar épületében töltötték el délutánjukat egy érdekfeszítő beszélgetés keretei között. A László Noémi által moderált eseményen betekintést nyerhettünk az ukrán Andriy Lyubka, a lengyel Nina Manel és a szerb Marjan Čakarević életébe, valamint a társadalom jelenlegi irodalmi viszonyulásához globális szinteken a külföldi költők véleménye alapján.
„Az a könyv rossz volt!” – állítja Marjan Čakarević kezdésként a legelső, nulladik könyvként emlegetett publikációjáról, amelyet még középiskolában jelentetett meg. „Igazi debütálása” elmondásai szerint később, a legrosszabb politikai körülmények között történt meg, amely nagymértékben befolyásolta az ő és más írók munkásságát is. Nem csoda tehát, hogy az első kötet a Paracity címet viseli.
Andriy Lyubka szintén költőként kezdte pályafutását, de később novellákat és egyéb prózát is kezdett írni: „Elolvastam egy szöveget, amelynek szereplőit további történetekbe akartam szőni”. Nina Manel csak később, évekre az első kézirat befejezése után jelentette meg kötetét. Elmondása szerint sokat érlelődtek benne a szövegek és a nemrég kiadott kötet sokkal jobb, mint az első lejegyzések.
László Noémi mindhárom szerzőhöz címezte kérdését, melyben arra volt kíváncsi, hogyan viszonyul a kortárs irodalomhoz és költőkhöz a nagyközönség más nemzeti vonatkozásokban. Marjan Čakarević és Nina Manel elmondása szerint náluk otthon egyre kisebb presztízsnek örvend az irodalom és a kortárs írók, költők. Az irodalmi folyóiratokat már csak egy szűk „irodalmár” réteg olvassa, illetve szinte bármilyen minőségű szöveget lehet publikálni.
Azonban úgy látszik, nincs minden veszve, hiszen Andriy Lyubka szerint Ukrajnában jelenleg nagyon jó írónak lenni, különösen a költők örvendenek sokkal nagyobb presztízsnek, mint a 2000-es évek elején. Bár mindhárom szerző minél jobban szeretné globálisan terjeszteni írásait, elmondásuk szerint nem befolyásolja vagy határozza meg őket egyetlen világnyelv sem az írásban. Marjan Čakarević szerint minden nyelven nehéz jó irodalmat írni, éppen ezért nem a nyelv határozza meg az írás folyamatát.
A délután zárásaként, László Noémi kérésére mindhárom szerző a Kolozsvári Kikötő kiadványából felolvasta egy-egy versét vagy szövegrészletét saját anyanyelvén.
