.svg)
December 2-án hétfőn kezdetét vette a Kolozsvári Kikötő nemzetközi irodalmi fesztivál ötödik kiadása. Az Első Hajó vendégei Gál Hunor, Mihók Tamás, Simon Bettina és Szabó Kata voltak, fedélzeti tisztként André Ferenc lépett fel.
A meghívottak bemutatását és bemutatóját követve egy rövid felolvasókör nyitotta az eseményt, amelyet a külföldi vendégek angol fordításban követhettek figyelemmel. Arra a kérdésre, hogy mi foglalkoztatja a meghívottakat éppen legalább annyira sokszínűen válaszoltak, mint amilyen sokfélék. Szabó Kata jelenleg újságírással foglalkozik, illetve egy beregszászi cigányiskolában tanít, így nagyon foglalkoztatja az ott élők sorsa, különösen az egyre nagyobb számban eltűnő, eladott vagy megszökött gyermekek helyzete. Gál Hunort az erőszak túlélőinek személyes történetei foglalkoztatják, ezért régóta dolgozik azon, hogy összeszedje és megpróbálja hitelesen dokumentálni ezeket a történeteket az áldozatok perspektívájából. Bevallotta ugyanakkor, nem volt egy teljesen kristálytiszta vezérkoncepciója, valamint még az anyaggyűjtés kezdeti stádiumában van.
Mihók Tamás kétnyelvű költőként elsősorban összegezte eddigi megfigyeléseit a román és magyar költészetet illetően. Úgy véli, sokkal észrevehetőbben érvényesül a román lírában az én-centrikusság, a költői egó fontossága, és az általa „mizerabilizmus”-nak nevezett állapot, amíg a magyar líra inkább trend- vagy témacentrikus megközelítést alkalmaz. A magyar költészetben érez egyfajta diszjunktív osztottságot, amely a román lírában inkább halmozásként érvényesül meg, több „és”-kötőszót használnak például a verseikben. Mihók Tamás kísérlete ebből adódóan épp a különbségek egyesítése vagy áthidalása lenne, valamint igyekszik úgy megírni ezeket a verseket román nyelven, hogy kimozdítsa őket a líraiságból. Simon Bettina saját elmondása szerint a 2018-ban megjelent Strand című kötete kapcsán egyfajta reflektált továbbgondolásán töpreng, hisz már egy ideje a következő kötetén dolgozik, különösen az őrület, az írás és a munka közti átjárásban szerveződnek a versek, amelyek közt igyekszik dialógushelyzeteket teremteni. Úgy érzi, eddig is ezt csinálta, mindenesetre megpróbálja „elhitetni” az olvasókkal, hogy nem ez az első kötete.
Arra a kérdésre, hogy kinek szánják ezeket a szövegeket vagy hogyan képzelik el az „ideális” olvasót, Simon Bettina kihangsúlyozta, hogy a jelenlegi „mediális infrastruktúrában” az olvasó nem egy mérhető vagy meghatározható faktor, ugyanakkor az ideális olvasót nem is szeretné időbeliséghez kötni. Épp ezért szerinte „az ideális olvasó nem ma van”. A számukra példaértékű szövegek kapcsán Gál Hunor Kassák Lajos A ló meghal, a madarak kirepülnek című szövegét tudná felidézni, amely „attól precíz, hogy nem precíz”. Mihók Tamás egyetértett a precizitás és koherencia fontosságában, ugyanakkor szóvá tette, számos kortárs szövegben érez egyfajta kényelmetlen küszködést, „struggling”-et. Szabó Kata az ideális olvasmányról annyit mondott el, szereti, ha elgondolkodtatja, épp ezért próbál olyan szövegeket írni, amelyeknek olvasói ugyanezt tudnák állítani róla.
Zárókérdésként arra válaszoltak a meghívottak, mivel foglalkoznának, ha épp írással nem. Szabó Kata kijelentette, mindenképp megmaradna újságíróként, Gál Hunor a zenében mélyülne el, Mihók Tamás focista vagy lottónyertes lenne szívesen, Simon Bettina pedig állatkerti pszichológus. Az Első Hajó legénységének felolvasása után a Poetry and Beyond program első rendezvénye következett, Fischer Botond, Emil Gherasim és Andrei Mărginean közös performansza zárta a Kikötő első napját.
