Második mese a kivonulás nehézségeiről

‍„– A lelküket nézze meg, költőm, az magára vár – mondta, és töltött egy újabb pohár konyakot, ami ideig-óráig csillapítja az idegesek pulzusát, koccintottunk. – Csak tartsák be a szabályokat. Ők ezért fizetnek.”

(Csiki László: Magánháború)

Music: Azt gondoltam, eső esik Live – Ripoff Raskolnikov feat. Atilla Kaszap & Péter Éri

0.1

Már megint téged hívnak! – bökte meg a szendergő Grigor Luszavoricsot a csobánangyal.

És Grigor elindult végre, miután hátára nehéz posztókabátot terített, és felhúzta lábára elnyűhetetlen csizmáit, amelyeket az Ismeretlen Állat bőréből készítettek volt, még az idők kezdetén.

Ment, mendegélt Grigor Luszavorics lefelé az égből, és ahol megpihent, ott botjára rovást faragott, hosszú lábú gázlómadarat, napot, holdat és csillagokat.

1.

…és az áldott nép nevében, ó, én testvéreim, tépjétek le láncaitokat, és fussatok! Fussatok bele esztelenül vadvirágos rétbe, betontengerbe! Bazalt utcalapokon csússzatok restaurált emlékművek felé, melyek máris öregebbnek tűnnek, mint amilyen az eredeti valaha lehetne. Ó, rohanjatok neki bátran az ódon várfalaknak, ugorjatok le a semmibe! Suhanjatok nesztelenül gyíkok és szalamandrák ösvényein, térjetek vissza a természetbe, térjetek vissza a természetetekhez, térjetek végre észhez. Ébredjetek! – kiabálta gyengécske, részeg hangon Szónok, a házifilozófus, madár- és denevérrajongó, fotelbányász.

V23 – mondta, és meghúzta az üveget, és szomorúan nézegette enmagát, homályos zsebtükörben. Hogy arca van-e, azt régen nem firtatja. Talán van, talán nincs. No name, no face, no number, nem? Az emésztő kérdés, amelytől az örök szomjúság fakad, az, hány deci van még hátra, míg ráeszmél, hogy jól mondja. Vagy véglegesen megvilágosodik afelől, hogy nem, egyáltalán nem jó, nem jó ez így.

Ki merjen állani arra a hordóra, amott a kocsma előtt, teli hamutálak és karcsú poharak közé, vagy inkább csak mondatcsíkokat eregessen, melyeket az iratmegsemmisítőből kukázott, régi, rossz szokás ez.

2.

Fizetni az automatánál lehet. Szendvics a hűtőben. A galapagosi teknős gyaloglási képességeiről, illetve a ködös félhomárról McHamlet tart előadást a szabadtéri moziban, szombaton este kilenc órától. A belépés díjtalan – olvasta Szónok, de senki sem mozdult.

Akik már korábban is aludtak a környező padokon, zavartalanul folytatták álmukat. Csupáncsak Ferenc kerál és Batu kán, e két kóbor lélek álldogált fázósan összebújva egy kapualjban.

Esett az eső, és a Szónok arcán, aki a magas utcai lámpa alatt állt, patakokban csorgott a víz, akárha sírna a világ elromlása felett, és enmaga romlása mián, és úgy a romlások okán mindösszesen. Feje búbját glóriával fonta be a sápadt lámpafény, arca fekete volt, mint a rablóké és zsebmetszőké munka közben.

3.

Miről beszél ez? – kérdezte Batu kán.

Ne figyelj rá, mondok én jobbat. Odahaza, a mi hátsó udvarunkban magas kőtorony áll, kerek, mint a tökéletes hígpalacsinta. Érted, ugye, hogy miről beszélek? – kérdezte Ferenc kerál, és Batu kán bólintott.

Még a jó öreg freudi időkben emelték, azzal a céllal, hogy börtönként működhessék elmeháborodottaknak, gyógyulni vágyóknak és másoknak. Vágod, ugye? – érdeklődött Ferenc kerál.

Batu kán szájából sűrű füstgomoly szállt. Bal kezével intett onnan a félhomályból, hogy folytassa csak a kerál, folytassa a mesézést.

4.

Grigor Luszavorics éppen a csizmáját fényesítette, amikor hirtelen előtte termett a csobánangyal, hosszú és vaskos kenderkötélen ereszkedett lefelé, derekán fényes a karabiner.

Gyere gyorsan, vissza kell mennünk, mert hív az Úr – mondta a csobánangyal, és kezét nyújtotta a mi Grigorunknak.

De hát világosítani hívtak, és Ő is oda küldött – tiltakozott Grigor Luszavorics.

Igen, így van – mondta a csobánangyal. De vissza kell térned. Odafent is valami baj van a fénnyel, segítened kell, és Ő az első.

5.

Felkeresem ezt a tornyot egyszer, amikor Fenséged is a közelében tartózkodik – mondta Batu kán.

Világosítsa meg az Úr a mi szándékainkat, és segítsen a jó Devla minden lépésünkben, melyeket tenni vagyunk lévendők – mondta Ferenc kerál. Azt hiszem, látogatható a torony. A földszintje mindenképpen.

Fogadjunk, hogy régebben tele volt tükrökkel, és az is megbolondult odabent, akinek az volt a dolga, hogy az ép elme röpke felvillanásait figyelje, és arról naplót vezessen – mondta Batu kán.

Szerinted a Szónok vezetett valaha naplót? – kérdezte hirtelen Ferenc kerál, mert eszébe jutott az esős alkonyat, amikor abban a kapualjban álltak, ott, nem messze a kolostor épületétől, amelyben fejedelmek születtek, és királyasszonyok hajoltak ki az ablakon, egy gyors lábú lóra várakozva, mely üzenetet hoz.

6.

Hívattál, uram, mondta Grigor Luszavorics az Úrnak, midőn szobájába bebocsátották.

Minden oké idefent, Grigor. Nyugi van. Egyszerűen csak kíváncsi vagyok – vallotta meg hosszú hallgatás után az Úr. Szükségem van a te szemedre és füledre. És hozzám oly hűséges lelkedre. Tudod, már nem hallok olyan jól, és többnyire alszom. De ezt el ne áruld a többieknek.

Hallgatok, uram, mint a kövek. Mondd, hogy mit szeretnél tudni, és válaszolni igyekszem – mondta Grigor Luszavorics.

Csak annyit mondjál, élnek még azok ketten? Tudod, a kóborok.

Élnek, hogyne élnének. És lehet, hogy nincs is rám szükségük. Küldjed inkább a csobánt a nyomukba, ő úgyis folyton jár-kel, napkeletről napnyugatra, miközben terelgeti az ő juhait. Egyéb dolga mi van? – kérdezte Grigor Luszavorics.

Kicsit szemtelen vagy, fiam – állapította meg az Úr. De én pont ezért szeretlek téged.

7.

Gyerekek – szólalt meg a Szónok. Nincs valami piátok? És egy-két cigi? Kerülne? Húzhattok cserében egy-egy mondatot. Papagájom nincs, három tele annak, hogy megettem.

Szolgálja ki magát – nyújtotta cigerettásdobozát Ferenc kerál. És jó volt a papagájhús?

A doboz ázott, és a Szónok mint öregedő kaméleon nyúlt feléje.

Hogy lett volna jó? Be voltam tépve, és nagyon éhes voltam. Aztán kiokádtam vele együtt a lelkemet.

Megkopasztotta, mielőtt…? – érdeklődött Ferenc kerál.

Ugyan már! – vágott bele Szónok. Hát van szorult pillanatokban idő kopasztásra?

8.

Nézzék csak – mondta Batu kán. Ott a hordó felett valami ponyva lóg, talán kevéssé áztatna az eső alatta. Igyunk valami meleget, mit szólnak hozzá?

Konyakot talán. Melegített pohárban – merengett Ferenc kerál.

Polgári csökevény. De jöhet – jelentette ki Szónok.

Falilámpa terített narancsszínű fényt a hármak hátára. Előttük fényes gömb gőzölgött, felette édes pára szállt. Szónok rövideket szippantott a pohárból. Batu kán és Ferenc kerál válla összeért, és árnyékuk mint hosszú lábú gázlómadár remegett a nyálkás kockaköveken.

0.2

A csobánangyal Grigor Luszavorics vállát átkarolva a fülébe súgott valamit.

A Macska körbe-körbe jár a torony mellvédjén, körmeit élesíti.

‍